Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

megfelelőn, még igazoltsági szerepét is elejtette, eszköz lett: az imperializmus propagandatényezője, vagy a másról beszélés, a figyelemterelés halandzsája: valóságelködlő álomgyár. E fokon és e helyzetben a regényterjengősség egy célt szolgál: elvonni a figyelmet és elodázni a pontot, a véget, a tisztázottságot: az ítéletet. A regény lehet a megtévesztő és nyugtató igazoltság eszköze, de igazi novella — soha! A novella: ítél. A novella: igazságszolgáltatás. Formájában, pregnanciájában — ponttevésben — fellebbezhetetlen, változtathatatlan. Ha Albert Verwey látszatra önkényes meghatározásának — „A forma: az igazság" — van értelme, akkor itt, a novellánál bólinthatunk rá igent. A forma itt a tartalmat igazságra kényszeríti, ítéletté kristályosítja. A novella ítéletjogosultsága: írót és olvasót egyformán vizsgáztató elkötelezettség. A novellaválságnak itt van egyik gyökere: az ítélet, a tisztázottság, a fellebbezhetetlenség nem tartozik a könnyen szövegezhető és népszerű bizonyosságok közé. Maupassant a „novella királya" nevet kapta: „Homérosz trónjára ma Maupassant ül", írta 1905-ben Juhász Gyula. Népszerű volt, sikereiből még egy jachtra is futotta, és novellái mégis telitalálatú ítéletek. Az ellentmondás itt csak látszólagos. Igazságát Illés Endre remek Maupassant-portréja árulja el: „Milyen merész, vidám színek lobognak novelláiban", azonban „e színekbe mindig belehúzta a feketét... Nála a színnek és fénynek bűntudata van". A novellaíró bűntudatot idéz. Kora, nemzete, osztálya bűntudatát. De e tudatosítás árát sokszor az író fizeti meg. Kőmíves Kelemenné módján. Amikor Illés Endre felteszi a kérdést: mi Maupassant sikereinek a titka? így felel: „Legelőször talán a hitelesség. Hogy megérezzük: az író megfizetett ezért a novelláért. Nem kapta ingyen e remek figurákat. De a keserűséget sem, mely a gonosz jókedv mögött elfojtva, maró füsttel parázslik. Indulattal, haraggal, békéje feldúlásával, szívet és velőt roncsoló szorongásokkal, a gondtalanság, a fiatalság feladásával fizetett azért, hogy gyűlölni tudjon." És ha most megkérdezzük: mit, kit?, akkor a felelet lapidárisan így hangzik: kora társadalmát. így és itt lesz aztán a Maupassant-novella: példamutatás a vádösszegezésre és ítéletmondásra. Mesternovelláját, a Gömböcöt, minden kezdő elbeszélőnek 333