Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

népszerűbb műfaja volt mindig. .. Méltatlanul szorult háttérbe, és — érdekes! — íróink egy része ma is húzódozik a novella feltámasztásától." A feltámasztás megelőző haldoklásra utal. A novella haldokló műfaj volna? Ha a magunk portáját elhagyjuk, és ha Európán túlra figyelünk, akkor ellenpéldákat találunk. A szovjet L. Ejdlin szerint, a kínai újságok, irodalmi lapok és folyóiratok főterét az elbeszélések foglalják el. (Illés Endre finom megállapítására gondolva —- „novellákban is van apró remeklés, amilyen egy négysoros kínai vagy japán vers" — ezen nem is csodálkozunk.) Haldoklásról tehát szó sincsen. Csak a novella általános érvényével, érvényesülésével van baj. Minden műfajnak van egy eluralkodó időpontja, aztán eltűnik, mint a búvópatak, hogy később valahol újra felbukkanjon. Belinszkij idejében a novella elsőbbsége kétségtelen volt: „Aki csak ír és olvas, figyelmével és tevékenységével főleg az elbeszélés felé fordul. Mindennapi kenyér az asztalunkon az elbeszélő kötet... Még a regény is átengedte az első helyet az elbeszélésnek." Annyira, hogy voltak orosz írók (ha jól emlékszem Dosztojevszkij), akik az új orosz irodalmat, önmagukat egy novellától származtatták. És ez az ős, ez a forrás Gogol A köpeny volt. Csak így írhatott Belinszkij az elbeszélés „zsarnoki voltáról", és amikor azt kérdezi, hogy mi a titka az elbeszélés makacs s vetélkedést nem tűrő uralmának, akkor így felel: „Mi, elfoglalt emberek, akik folyton sietünk, tevékenykedünk, és akiknek drága az időnk, nem érünk rá arra, hogy nagy és hosszú könyveket olvassunk; nekünk elbeszélés kell." A magyar novella közeli rokona volt az orosznak. Kosztolányi Dezső 1917-ben tanúsította: „Körülbelül ötven éve annak, hogy a novella mindenütt virágzott. Azóta a legtöbb irodalomban hanyatlást mutat. A franciák láthatóan kifáradtak ... Németországban hasonlóan lenézett műfaj ... Ma már ez a nemes műfaj igazán csak két helyen virágzik: az oroszoknál meg nálunk." Egy más helyen, a szlovákiai Sándor Imre novelláival kapcsolatban így panaszkodik: „Az irodalom boltosai azt mondják, hogy a novella haldoklik... Helyébe, úgy hallom, a regény lépett... A regény a maga otrombaságával szorította ki a novella pontos rajzát és biztos 326