Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

lélekelemzését." Kosztolányi elfogultsága a novellával szemben műfaji igényből adódott: a regénynél is nagyobb műfaji nehézségekből. Nem véletlen, hogy a tolsztoji maximumot az Ivari Iljics halálában, tehát egy novellában jelölte meg, és nem a Háború és békében, melyről egy mai szovjet kritikus, Szklanszkij írta nemrégiben: „A regény tette érettebbé Tolsztojt: megváltoztatta világnézetét." A regény szociológiai — tehát váltó, változtató — hatása minden mást felülmúló jelenség, mely íme, visszahat magára az íróra is. A novella ugyanakkor csak lezártságában, kész voltában teljesítheti ki e szerepét. A novella: a pont. És a pont előfeltétele: a lezárhatóság. Ez pedig a tartalmi és formai egyezés művészete, a formává ért tartalom dolga, neheze és eredménye. Kiérés. Gyümölcs. A regény: a fa egésze, a gyümölcsöt is beleértve, vagy az erdő egésze: a fák összessége. És itt a regényben ugyanúgy baj, ha a fától nem látjuk az erdőt, vagy ha a gyümölcs elvonja a figyelmet a fától. A novellában csak magát az egy-gyümölcsöt élvezzük, mert benne van — érezhetőn és ízlelhetőn — az egész fa, az egész erdő, mint egy cseppben maga a tenger. A novella rejtélyét a regény felől lehet csak megközelíteni. A regény a teljesség műfaja. A novella maradéktalanság. A regényteljesség: anyag- és mondanivalóteljesség. A hangsúly a tartalmi teljességen van. A novella formai teljesség. A megformálás tömöríti, kristályosítja egyszeriséggé, lezárttá, megragadó mondanivalóvá a tartalmat. Az első világháború előtt írta Robert Musil, a legnagyobb osztrák regényíró: „Van élmény, mely gyilkosságba kergeti az embert, és van, mely ötévi magányba bújtatja. Melyik az erősebb? Valahogy így adódik a novella és a regény különbsége. Egy hirteleni és elhatárolt szellemi izgalom adja a novellát, egy hosszan, mindent magába szívó a regényt." A regény spongyaszerepe: a regényteljesség első funkciója. A regény egyre növekvő valami. A regény növőben van végig és folyton: nem lehet még az utolsó mondattal sem lezárni: folytatható, kimeríthetetlen. A novella lezártságra tör már első mondatával is, mely végig része és részese a pontnak. A regény: telítődés, spongya! Az első világháborúban ez a telítődés bő forrásokból táplálkozhatott: ott elemész327