Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Epika és dráma - Fábry Zoltán: Az igényesség műfaja (részletek)

nincs nehezebb feladat. Ezt a tényt a legteljesebb őszinteséggel egy szovjet esztéta, Szergej Antonov rezignációja fejezi ki: „A klasszikusoktól eltérőn, legjobbjaink — előttem ismeretlen okokból — már rég nem dolgoznak rendszeresen e műfajban." Az okok ismeretlenek. Azaz: nem olyan nyilvánvalóak, nem olyan kitapinthatók, mintha a regény vagy a dráma válságáról beszélnénk. Gottfried Keller, 1882-ben Theodor Stormhoz intézett levelében még a noveilaáradat, a „mértéktelen produkció". és így a novella-epigonok ellen dohog, akik „egyszereűn levágják kabátunkról a gombot és saját ruhájukra varrják". Ugyanúgy panaszkodott Mikszáth Kálmán is, a szerkesztőségekbe „zuhatagszerűen ömlő elbeszélések" miatt. A novella itt és ekkor a saját zsírjába fulladt, hogy aztán átcsapjon a másik végletbe: a novellafukarságba, a novellaaszályba. A novella korunk műfaji mostohagyermeke lett. Fél évszázada tart már a kérdés: miért?! Mario Puccini, az olasz irodalomtörténész, a Neue Schweizer Rundschauban (1928), még a fejlődés tényét vagy lehetőségét is elveti: „A novellában, úgy látszik, nem jutunk túl Boccacción .. . nem tudjuk felülmúlni, és ezt a következő évszázadok sem fogják elérni." Ne felejtsük el: Boccaccio maga egy pillanatra sem gondolta. hogy olasz nyelvű novellái teszik majd halhatatlanná; nagy ambíciójú műveit latinul írta. És a novella — Puccini szerint — még mindig és máig sem érte el a szerzője által csak melléktermékként kezelt mintát! Ernst Glaeser a moszkvai Das Worŕban (1937) állapítja meg, hogy a novella kihalóban levő műfaj. Ugyanakkor és ugyanott F. C. Weiskopf csak arról beszél, hogy a novellát kevésbé művelik, mint testesebb rokonát, a regényt. A második világháború után, Hans Mayer, a legkitűnőbb német irodalomtörténész, a novellaválságot így indokolja: „Utolsó éveink élményeinek jobban felel meg a lírai kifejezés, mint egy aktuális tendenciájú és gyorsan lerögzített novella." 1956-ban Sós Endre kissé gyorsan tett pontot a novella kérdőjelei után, amikor megállapította: „A magyar novella válsága végéhez közeledik, és tanúi vagyunk máris az új magyar novella kibontakozásának." Három év múlva azonban, ugyancsak a Magyar Nemzetben ezt olvashatjuk: „A novella a magyar irodalomnak egyik leg325