Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)

tulipánok, rózsák, szegfűk, liliomok, ezüst levelek, szirmok, kacsok. jég a szirma, a levele. Mesebeli szép bokréta! Van itt nyíló margaréta, kócos szegfű, páfrány, pálma, benne szunnyad a tél álma. (Dénes: Rajzol a fagy) (Verseghy: Jégvirág) Tovább kísértenek a frázisok („árad az élet mosolya" — 9. 1.; a napsugár „kacag" — 11. 1.), a didaktikus nagyot- (épp ezért semmit-) mondások: „Az anyukák ujja mutat — a boldogság felé utat" — 21. 1., a nyelvi zavarok: (lásd a rímkényszer kiváltotta „ég a munka a kezén" sort — 24. 1.). Nem hiányzik a hamis idill sem: az iskolában a kislányok, kislegények szeme „boldog, tiszta fénnyel egymás felé csillog" (Vége a vakációnak). Dénes — de nemcsak ő, hanem Petrik és Verseghy is — általában nem valós, hanem szépre-jóra mázolt mintagyerekeket rajzolnak, akiknek a feje fölül már csak a glória hiányzik, hogy az isteni tökéletességig emelkedjenek. Mennyivel igazibb, emberibb ennél Weöres Sándor civakodó „Jeges Pác"-a és „Tüzes Pác"-a, Nemes Nagy csúfolódni sem átalló vásott kölyke („Azt mondják, hogy Pisti jó, / csak bőg, mint a rádió."), vagy éppenséggel Petőfi szomszéd bácsi kertjét megdézsmáló rosszcsontja a Szeget szeggel című költeményben! A hibák mellett azonban Dénesnek erényei is vannak. Könnyed ritmikája, rímelése nem egy jó verset eredményezett (Tavaszi trilla, Gyöngyvirág stb.) A Kuktát a humor, a Gyapjas barit az egyszerű, de hangulatos megformálás, a Hová megyen kigyelmedet a párbeszédes forma és a ritmus, a Lekaszáltam rétecskémet című verset a népköltésre emlékeztető hangvétel, a Falu felett ül a dombot a jó megformálás a Tücsökhegedű átlagszínvonala fölé emeli. Megítélésünk szerint a kötet egyharmada — hatvan versből húsz-egynéhány — sikerültnek mondható, s megüti azt a színvonalat, amit a különösen jól megírt Szerenád-részlet képvisel: „Kutykurutty, brekeke, / gyere ki, meg gyere be, / gyere be, meg gyere ki, / ugráljon, ki szereti. / Be a tóba, ki a tóból, / béka ért a békaszóból, / kutykurutty, brekeke, / ha kint vagy, hát gyere be!" 292