Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)

adott, ennélfogva már erőtlen képzetkörben mozog. Verseghy is, ő is megdöbbentő hasonlósággal ábrázolnak egy-egy jelenséget. Lássunk két példát: Tavasztündér habruhában aranysugár fátyolában táncol, libben könnyeden, kényesen és fényesen, topánkája színezüst, a haja meg aranyfüst. Hegyen, völgyön átszalad, táncol a tar fák alatt, és íme, csodák csodája, rügyet pattant nyírfa ága, a föld szíve nagyot dobban tündér járta márciusban. Napsugár kisasszony felébredt álmából, ásított, s kiszökkent színarany ágyából, csendesen suhanva bejött a szobába, aranyszálakat szőtt a függöny fodrába, A nagy tükör lapján fürgén táncolt, járta, majd nagyot kacagva illant a határba. A kicsi ibolya kíváncsian nézte, hogy táncol, s jókedvűn fut a selymes rétre. Vidáman, pajzánul a sok kopár fűzfát sorra csókolgatta. Csókja nyomán barkák buggyantak az ágon, puhák, selymes-lágyak hamvas-üdék, mint apró gyerekszájak. Nemcsak ez a tavaszallegória hangzik ennyire egybe (a szemlélettől és motívumoktól egész a szókincsbeli egyezésekig), hanem a következő — ezúttal nem tavaszi, hanem téli kép is: (Dénes: Március) (Verseghy: Napsugár kisasszony) Rajzol a fagy ablakra virágot, micsoda fura Februári derűs napon csupa virág az ablakom. Fagy apónak üdvözlete, 291