Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)

rehozott szájöldök metaforát.

1

4 A „rajzikál" kedvesen gyermeki képzését, a „tarka paradajka" zeneiségét és szójátékszerűségét, a rajzlapon kövérre sikeredett fecskét „fecskebagoly"-nak megnevező leleményt, fokozottabban figyelve a gyermeknyelvet, magam jegyeztem föl e tanulmány írásának idején. Summa summárum: a gyermeknyelv szinte kínálja a példákat a költőknek a sajátos anyagkezeléshez. Vegyük sorra a legjellemzőbb vonásokat: I. Szóhasználat 1. Halandzsaszó: „Ha kiborul a fakutya, / leröpül a retyerutya" (Weöres); „Keringeli borsó, / eltört a kis korsó." (Népköltés, tovább: Nk); „Mit mos, mit mos, Levél Katicája? / Pittyet, pattyot, varrott keszkenőket." (Nk) 2. Sajátos szóképzés: „Ma dühös a liba pék, / Csudasok a potyadék." (Weöres) 3. Analógiás képzés: „...ott mennek a kutyákok, / kutyákok és macskák ok, / macskákok és hangyákok, / hangyákok és kacsákok. / Mind tátog, / mind hápog, / vörösek, mint a rákok ..." (Tamkó Sirató) 4. Szójáték: „Egy / hegy / megy. / Szembejön a másik hegy. / ... / Én is hegy, te is hegy, / nekünk ugyan egyremegy." (Weöres) 5. Szócsonkítás: „Csék, / csék, / bikacsék, / eső esik, nem jég." (Csoóri); „Ence, Bence, kis medence..." (Nk); „Pám, pám, paripám" (Tamkó). 6. A hangutánzó szavak nagy megterhelése: „Brekekex / brekekex / brekekex / Gyere bújj / víz alá / ha szeretsz!" (Weöres) Az itt felsorolt nyelvi jellegzetességek eltanulása és használata önmagában még nem teremt jó gyermeklírát. Többről van szó: a fönti sajátos elemeknek a szövegkörnyezetünkhöz való viszonyáról, szervezett struktúrába illesztéséről. Az idézett példatárban azt is megfigyelhetjük, hogy a sajátos szóhasználat szervesen összefügg a gyermekvers zeneiségével. A gyermeklírában ritka a szabad vers; annál nagyobb változatosságban fordulnak elő a kötött vers különféle variációi, a felfokozott zeneiség. 282