Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)
II. A strófaritmust az I. csoportban említetteken kívül a következő mikrostilisztikai elemek támogatják: 1. Versindító leütés: „Öc, / póc, / babakóc ..(Tamkó Sirató); „Éc, péc, kapuléc ..." (Weöres) 2. Zenei rávezetések: „Dán, dik, dekere / Ez nem a kend kiskertje." (Takáts Gyula); „Gá gá bíró bumbele Máté / Nem apádé, nem anyádé..." (Szabó Lőrinc) 3. Alliteráció: „Kisnyúl / kuncorál — előtte. / ... / Róka rikonyál / előtte." (Kormos I.) 4. A rímelés különféle módozatai: „Tenta, penna, papiros, / eredj ki, te kis piros" (Nk): tiszta rím. „Kisbelényes igen kényes / ... / Nagyszalonta sok szalonka" (Weöres — belső rím), 5. Szóvariálás: „De szomorú, valóban, ugyebár: / rólad ordít az ólban a szamár! / ... / De szomorú, ugyebár, valóban: / rólad ordít a szamár az ólban!" (Weöres) 6. Halandzsaszöveg: „Egyet tojik a fürjecske, rirom, rárom, rárom! / Retye, rutya, szénám, rendem, / rendem, rendem, rárom! / Sárga rigó, tarka rigó, / rezes kalapácsot, / bükkfa nadrág, tüdős korka, / mámoros kovácsot, / komámasszony félrecsapta / paszomántos konty át, / ölbe hordja cigányasszony / sikító porontyát..." stb. (Nk) A halandzsaszövegnek, a ritmusra-zeneiségre irányultság stíluseszközeinek (a versindító leütésnek, a zenei rávezetéseknek, az értelem rovására és következetesen végigvitt alliterációknak stb.) a jelentés és jelenítés felől való megközelítése már átvezet a gyermekvers szemléletének, világlátásának a kérdéséhez. A világ a „játék" sajátos szabályai szerint modellálódik — az alkotó játékösztönt nem kötik sem a tér, sem az idő, sem a kauzalitás, sem a természet törvényei; a mese tárgyai-dolgai „cseppfolyósak", formát és lelket cserélnek: Takáts Gyula versében a róka rózsává változik, Weöresnél Bóbita tündér „Szárnyat igéz a malacra, / Ráül, ígér neki csókot, / Röpteti és kikacagja" (A tündér). A motívumok frappánsságától, expresszivitásától már csak egy lépés a groteszk és az abszurd, a „tótágast álló világ", melyben „a torony a harangban lóg", „az akasztófa felköti magát a tolvajra 1 5", melyben „száraz tónak nedves partján 283
