Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete

A kötet alapos kiértékelését Gály Olga elvtársnő olvasta fel. Rámutatott Dénes költészetének értékére, ragyogó képalkotó készségére, időszerűségére, szépségére, mely mögött ott érzi az ember a felszabadult hazát és az új életet építő embert. Dénes hibájának rótta fel, hogy költészetében csak futólag emlékezik meg a Szovjetunióról, és nehezen reagál a nemzetközi eseményekre. A Magra vár a föld a sematizmustól sem mentes. Például a Sztálinról írott vers. Gály elvtársnő a költő legnagyobb hibájának tartja, hogy túl könnyen, szinte idillikusán mutatja mai életünket, mintha nap mint nap nem kemény harc tüzében születne a jövő." Ezekben az években a művészi alkotást leegyszerűsítve, a fizikai munkához hasonlítva értékelték, s úgy vélték, az irodalmat feladatként, munkateljesítményként is létre lehet hozni. A Fáklya irodalmi pályázatának értékelésében (1952. 3. sz.) olvassuk: „A pályázat megmutatta, hogy népi demokráciánk nemcsak a munka területén nevel élenjáró dolgozókat, hanem tollat ad a fiatalok és öregek kezébe, hogy épülő új rendünkről, a szocialista haza szeretetéről, gazdagon kitáruló életünk lehetőségeiről, építő törekvéseinkről és békeharcunkról versben és prózában egyaránt valljanak fiatalos hittel és lendülettel. A fiatalok jól látják a földművesszövetkezetek, a szocialista építkezések jelentőségét, és sok versük foglalkozik békeharcunk kérdésével. Látják a párt vezető szerepét, az ötéves terv fontosságát, és komoly politikai, társadalmi problémákat feszegetnek. Az idősebb jelentkezők inkább a sötét és keserves múltra tekintenek vissza, a szegénység és megaláztatás, a kizsákmányolás emlékeit idézik." Az említett pályázaton az elbeszélésekért kitűzött díjakat olyan egyének kapták, akik még kezdő íróknak sem tekinthetők, s ez azt bizonyítja, hogy sematikus, politikai tartalmú történetek megírásához nem volt szükség írói tehetségre. A versekre kiírt pályadíjakat kezdő költőink nyerték. A szlovákiai magyar irodalomra az ötvenes évek elején jellemző volt mind a szocialista országokban ekkor általánosan uralkodó sematizmus és dogmatizmus, mind a kezdetlegesség és provincializmus. A sajtóban ugyan már 1951-ben hevesen bírálták az irodalmi sematizmust, de a megoldást általában szintén 27