Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete

sematikus irányban keresték: az ideológiai képzettség elmélyítésében, a dolgozókkal való közelebbi megismerkedésben stb. így például a felszabadulás utáni második verseskötetről (Gály Olga: Hajnali őrségen) két fiatal kritikus többek közt ezt állapítja meg: „A. költő hiányos életismeretét sokszor jelszavak mögé rejti. Ilyen verse a Milliós toborzó. Ebben a versben nem sikerült pátoszszal pótolni az életismeretet, így verse sematikus, jelszavas vers lett elvont fogalmakkal, költői képek nélkül." A hiba kijavítását pedig így képzelik el: „Első kötete arra kötelezi, hogy ismerje meg az országot. Verseinek szűk tartalmi keretét tágítani kell. Tanulmányozza verseinek hőseit, hogy közvetlenebbül írhasson róluk." (Fáklya, 1953. 686.) 1954-ben jelentek meg a Fáklyában Fábry Zoltánnak nagy hatású, egész közvéleményünket felkavaró elemző bírálatai: a Harmadvirágzás és a Kevesebb verset — több költészetet! E tanulmányokban Fábry az 1950—54 között megjelent szlovákiai magyar könyveket elemzi; megállapítja, hogy az említett időszakban tizenöt eredeti mű jelent meg, köztük nyolc szépprózai alkotás, melyek közül ötöt Egri Viktor írt. Kritikához nem szokott íróinkat szinte meghökkentették Fábry megállapításai, pedig jóindulattal és szakszerűen értékeli Egri Viktor, Szabó Béla, Dénes György, Gály Olga, Ozsvald Árpád, Veres János, Török Elemér, Bábi Tibor és mások első köteteit, s kritikájával kétségkívül hozzájárul az említett írók továbbfejlődéséhez, alkotásaik erényeinek és hibáinak tudatosításához. Fábry kritikája a Fiatal szlovákiai magyar írók antológiájáról (Űj hajtások, 1953) szintén felbecsülhetetlen segítséget nyújtott kezdő íróinknak. Az Űj hajtásokban a fent említetteken kívül még más fiatal írók és tollforgatók írásai is találhatók: Nagy Irén, Mikus Sándor, Csanda Sándor, Gál László, s ezenkívül Tóth Tibor műfordításai. Bizonyára Fábry kritikái is hozzájárultak ahhoz, hogy az ötvenes évek közepén már kevesebb, de jobban megválogatott verseskötetek kerültek kiadásra. Az 1958-as évet korszakhatárnak is tekinthetjük a szlovákiai magyar irodalomban, mert a XX. kongresszus után kialakultak a sematikus-dogmatikus irodalomszemlélet felszámolásának politikai és társadalmi feltételei is. Ugyan28