Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)
így készült a világ az éjre: hever az árny, állnak a lécek, mint túl a gatyás jegenyék, Őrnek, e nagy, marcona, délceg strázsa-legények, hogy elrémüljenek a Rémek. Halld, halld, szívem, micsoda kórus. S az égen is tejek csobognak. Olyan nyugtalan ma a világ: de a nagy Varázsok nyugodtak. Hunyd szemed, hunyjad: mire kinyittad, itt az Űj Nap. Gyermekversnek szánta ezt Babits? Nem. S mégis: mennyire az! Szókincse (tej, álom, leányka, dajka) hangulatos-gyöngéd jelzői (jó kerítéslécek, puha fű, gyönge leányka), a fantáziát borzoló Rémek és Varázsok megidézése s altatóba hajló befejező sorai révén az egyik legszebb magyar gyermekvers ez, József Attila Altatójának méltó párja. Hasonlóképpen bonthatjuk ki a „gyermektartalmat" Weöres Sándor Kuli című verséből is. Költeményét felfoghatjuk a) egzotikus keleti zsánerképnek; b) az örök emberi küzdés példázatának („Kuli örök / csak guriguri"), tehát a Sziszüphosz-mítosz rokonának; c) már említett zsánerképszerűsége és primitivizmusba áthajló nyelvezete révén tarthatjuk gyermekversnek is. Nagy László „dalainak" nagy részével, Nemes Nagy Lappantyú, Szökőkút című verseivel ugyanez a helyzet. A példákat szaporíthatnánk, de inkább lássuk a végkövetkeztetést: a nem célirányos műalkotások jó része a versjelentés ambivalens jellegéből következően zavartalanul kommunikál mind a felnőtt, mind a gyermek befogadó felé. A kommunikációs modellt 1 2 tehát így vázolhatjuk: MŰ *s FB + GYB Hozhatunk példát a dolog ellenkezőjére is. A gyermekeknek szánt, célirányos mű (CM) élményt válthat ki a felnőttek tudatában is, természetesen más tudattartalmakat mozgatva meg, mint a gyermek befogadóban. 277
