Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)

Vizsgáljuk meg ebből a szempontból Weöres Sándor Buba éneke című versét. Ó, ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék — Minden este Morzsára, búzára Visszaszállnék Anyám ablakára. Ó, ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem — Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék. Lehetetlen nem észrevenni ebben a költeményben a gyermeki naivitásra ráépülő többletet. Az egyszerűség mögött az ember fölfedezi a véges£ és végtelent (föld — világűr); a „hömpölygő sugár" — „sárga fény" (a „sírdogálnék" ige szerint könny!), az „énekelnék" — „sírdogálnék", a „visszaszállnék" — „vissza sose járnék" ellentétpárok kontrasztjából az űr hideg és idegen fensége s a földi élet otthonosságának, az „itt élni jó" meggyőződésnek hangulata árad. A cinkével együtt a költő a világűrt is a látókörünkbe állítja — a gyermek az előbbit, a felnőtt az utóbbit veszi észre. Az ilyen jelentéstöbbletek eredményezhették aztán „a gyermekkorban kialakuló versízlés és versélvezet és a felnőttízlés egységét".

1

3 Szükség van-e hát a célirányos gyermekköltészetre? Az eddigiek azt bizonyítják, hogy nincs, lévén a felnőtt-líra jelentős része egyben a gyermekvers is. S most járjuk körül a kérdés másik oldalát. A költészet témaválasztásának két nagy területe van. Az egyik: a metafizika, a másik a valós élet. A mai élet tárgyait-dolgait, a városi életforma szürkeségében csak 278