Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Elemző ajánlás Varga Imre verseihez

kus képzete újabbnál újabb jelentéskörökbe kapcsolja be). Végül, a Crusoe-ver sek elvont-bölcselkedő, helyenként groteszk és önironikus vallomásos világát is érdemes megismernünk. Ki ne hallotta volna Robinson Crusoe történetét? Nyugtalan vér, első elszakadások az otthontól, kalandok, hajótörések, aztán maga a Nagy Hajótörés, zárt sziget ruhátlanul és fegyvertelenül, a világ, az élet második birtokbavétele a szigeten, hazatérés — csupa jelképi lehetőség, csupa analógia minden emberi sorsban. Szüntelen harc — életre-halálra. Valami mindig szorongat, fogva tart, bezár, mint az embert általában is: hol egy kontinens, hol egy sziget, hol maga a föld — de Crusoe minden kört kinyit. Mint nagy elődje, a görög Odüsszeusz, mint a hús-vér Kolumbusz és a szintén hús-vér Gagarin — mint annyi nagyszerű európai. Adott a nyelv, adott a saját anyag: a formát kell még megtalálnia Varga Imrének; valószínű, hogy ettől függ, lesz-e művészetének méltó folytatása. Mivel minden egyéb elem jelen van első kötetében, s biztos formaérzékét már most úgyszólván versről versre bizonyítja, minden okunk megvan a reményre, hogy létre fogja hozni a formák egyéni szintézisét. Az utószó írója csak arra kéri még olvasóját, hogy fogadná szeretettel és bizalommal ezt a könyvet, legyen türelemmel egy-egy nehezebben nyíló vers vagy kép iránt. Amit én nem értek, az nem föltétlenül érthetetlen; amit nem értek ma, az holnap-holnaputánra számomra is megvilágosodik. Egyre bonyolultabb lesz a világunk — ki mondaná teljes bizonyossággal, hogs'- ne

m szebb is? Csoda-e, ha a kor művészete is bonyolultabb lett? Igv lehet csak mély és hiteles, nem frázisos — nem hazug — a költő művészi elkötelezettsége: éli és megidézi a kor lényegét, megszólaltatja gondjait, megidézi rémeit, nem hogy behódoljon, hanem hogy rituális győzelmet vegyen rajtuk. Irodalmi Szemle, 1974 272