Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: "A játszótársam,mondd,akarsz-e lenni "(Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről)

ZALABAI ZSIGMOND „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni" Töprengés a gyermekversről és a hazai magyar gyermekköltészetről A Madách Kiadó tervéből már évek óta hiányzott a gyermekvers, s ezzel a kötettel kezdjük meg adósságunk törlesztését" — olvashatjuk a Petrik József Nyolcszínű szivárványát bevezető szerkesztői jegyzetben. Az „adósságtörlesztés" keretében az imént említett gyermekversgyűjteményen kívül még a következők jelentek meg: Verseghy Erzsébet Tavaszi szél (1973), Tóth Elemér Csillagrózsa (1973), Simkó Tibor Karcsi kacsa kalandjai (1973), Dénes György Tücsökhegedű (1974) című könyvek, öt kötet, kétszáz-egynéhány vers — ennyi a mérleg. A mennyiség minőségvizsgálatra, értékelésre, összevetésre késztet. Napjainkban a gyermekvers a magyar költészet szép, sajátos virágokat termő hajtásává erősödött. Nem sorvadt el a felnőtt-líra árnyékában, hanem — ugyanabból a talajból, a magyar költészetet megújító áramlatokból szíva életnedveit — vele együtt növekedett és teljesedett ki.

1 Mit tekintsünk nóvumnak klasszikusaink — főleg Petőfi — nem gyermekeknek írt, de hozzájuk (is) szóló versei, a legkisebbek világát üdén-harmatosan, mégis elemi nyelvi erővel festő Móricz (irodalomtörténetben és kritikában máig sem kellőképpen méltányolt) versikéi után? Mindenekelőtt a bartóki—kodályi zenetanítás nyomán a népköltészet „tiszta forrásában" megmerült-megújult gyermeklírát (Nagy László, Csoóri Sándor, Takáts Gyula, Kormos István s főleg Weöres Sándor alkotásait) s a csodát, a fantasztikumot, az irracionális-groteszkalogikus gondolkodást, a primitív művészet és a gyerek273