Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Elemző ajánlás Varga Imre verseihez

telen vagy a központ felé, a végtelenbe kapcsolja a dolgokat, fölszabadít, közösséget teremt. így a nemzés illetve a születés változatai a lét más-más formáiban. A Ceruzavázlatok a Crusoe-szaltókhoz című háromrészes kompozícióban a lét nemzés előtti és utáni szakaszai derengnek föl. Az első rész hangok, színek és változó halmazállapotok kavargása, valamiféle fogamzás előtti ősállapota az anyagnak. A második rész a nemzésnek, fogamzásnak és születésnek —• az anyag szerveződésének — misztériuma, a harmadik viszont a szólni — kimondani? — nem tudás jelképeit sorakoztatja föl —• lényegében a haláléit. A vers persze a műalkotás létrejöttének fázisairól beszél, az utolsó rész már annyira egyértelműen, hogy műhelyvallomásnak is tekinthetjük, mégis Varga annyira ügyel a megfogalmazás mélyebb érvényére, hogy tisztán érezzük a versnek az általános Varga Imre-i eszmével — zárt és nyílt — való közvetlen kapcsolatát. Sőt, az erős általános eszme magát az ars poeticát is („takarva a volt, befedve a még, csak a csonka csönd remeg") elmélyíti. Sokkal közelebb áll ez a módszer a szimbolikus, mint a klasszikus művészethez, főleg a lényeglátás, a tárgy jelzésszerű kezelése által. A klasszikus költészetben a vers tárgya éles körvonalakkal rajzolódik ki a környezetből, lényegében egyenlő önmagával, alig van mögöttes jelentése; ha van, végső változatában a tárgy a saját jelentésén kívül még egy allegorikus második értelmet kaphat, de ilyenkor sem a tárgy kontúrjai, sem az eredeti jelentése nem mosódtak el. A klasszikus művészet belső törvényei szerint a látvány hat a művészre, s a belső állapota szerint ábrázolja a tárgyat, de a művész és a tárgy lényegében jól elkülöníthető egység volt. — A szimbolizmus az első olyan romantika utáni irányzat, amely elmosta a tárgy körvonalait; a jelenség csak arra volt jó, hogy a mögöttes lényeget, az általánost, a közösét jelölje. A klasszikus a kimeríthetetlen változatok, a szimbolikus a közös törvény művészete. „Egy irdatlan jel kőbe öltözött" — kezdi Varga a Bércbálványt, s már itt világos, hogy a jel, vagyis az eszme a lényeges jelentése a versnek, nem a kép, amelyet a jelentés magára öltött, s amelyen át csupán megnyilatkozik. így lesz jelkép a gyűrű és a pók is a Crusoe pókjában, máshol a torzó és az 268