Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Elemző ajánlás Varga Imre verseihez

ibolya — s ezek a jelképek az elvont kifejezésmód különböző változataival, illetve főleg prózaverseiben a mítoszaival keveredve adják Varga Imre első könyvének költői módszereit. Ez a legutóbbi már a látomások világába vezeti át a versolvasót. Az 1970-es antológia Varga-versei még több szempontból más képet mutattak fiatal szerzőjükről, illetve a világról, amelyet tükrözött. Fentebb az első Varga-kötet magvának a nyílt-zárt dilemmát mondtuk — nos, az antológia anyagát, vagyis Varga kezdő éveit a zártság élménye jelölte meg, a bezártságé, a körülhatároltságé, a bekerítettségé, valami szomorú determináció jegyében. „Szemeim útja rég rajzolt vonal" — írta akkor. Vagy: „féllábon csoszognak emlékeink... ebben a sohasem időben / az ember jajgat, átkozza magát / mert nem láthat tovább ujjai erős rácsainál". Vagy a legvégletesebb alakban: „levágott fejem / levágott fejem / a fűrészporból kukorékol utánam", illetve: „fogam gyökeret vert a homokban". — Zárt és merev állapotok: e verscsíráknak talán egyetlen dinamikus eleme az irónia. Egyébként megdöbbenti a lélektanban járatos embert a kép, amelyet Varga Imre a világról az antológia verseinek korában mintázott, megrázó, mit és hogyan alakított képekké a világ látványaiból, mert végső soron azt leplezi le, hogy mit tudhatott meglátni a tizennyolchúszesztendős fiatalember a világból, a földből. Vargának és társainak nem volt hagyományélményük, de ennek a hagyománytalan indulásnak hozadéka is van. Ha meggondoljuk, hogy egy-egy hagyományos formai elemhez, mint ritmus, rímfaj, sorfaj, strófaszerkezet, adott hangulati érték, sőt tágabb jelentés, értelem is társul, nem tudjuk eléggé fölbecsülni a formai hagyományoktól elbitangolt költők szabad formáiban megszólaló meztelen tartalmak dokumentumértékét. Ha ezt így végiggondoljuk, némi megnyugvással kell fogadnunk az itt jelentkező érettebb Varga érezhető lelki föllazulását, zárt köreinek kinyílását, görcseinek oldódását és azt, ami ugyanilyen fontos, mert kifejezetten esztétikai többlet: költői-formai világának robbanásszerű gazdagodását. Ez a hagyományokhoz való megtérés ideje. Varga Imre megszerzi magának a fegyvereket és az eszközöket, mint 269