Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Elemző ajánlás Varga Imre verseihez

hogy tézis és antitézis szabadon átáramolj ék egymásba, mintegy örök mozgásban. Ezt játssza el, a keletkezést és az elmúlást — a létet -— a másik zenei ihletésű vers is, az Átirat Beethovenzenére. Az első strófában ibolya születik és hanyatlik vissza az enyészetbe, utána minden szakasz ugyanezt az ívet járja be — de a második rész itt is a tragédiát állítja elénk. Lám, rögtön két versben is tetten értük a katarzisos művészet témáit és mozdulatait. Mondanunk sem kell, hogy a feszültség oldatlan hagyásával, a negatív pólus kiemelésével a művészet mindig a pozitív pólust szolgálta. így Varga is. Amikor az ősember félt a nagy vadaktól, és fölrajzolta azokat a falra, pontos körvonalakkal, nem azért tette, mert kapitulálni akart előttük, hanem mert le akarta győzni őket, mert élni akart. Ezekből az ábrázolásokból és a hozzájuk kapcsolódó rítusokból nőtt ki a művészet, és máig magán viseli eredeti fő funkcióját: a rituális győzelemvételét. — Lapozzuk csak föl a Petőfi emlékére írt vers (Hadd vegyüljön.. .) néhány passzusát. Mennyire jellemző, mennyire Varga fönt említett lényegébe kapcsolja a verset az, amit itt mond: „Ha keresem kardod, ezért: — / felvágni mindent, ami zárt; / szavakat nyitni egymásba és arcokat". Az önmagában forgás a Varga-versek egyik leggyakoribb témája: „ ... a kör föléli önmagát... a patak saját torkába folyik... megemésztik mozdulataikat a dolgok ... önmarkában a kő" — írja a Nyolcadik napokban, amely a „sorok R / obinson / C / rusoe naplójából" alcímet viseli. A Torzó figurája is különös jelenség: minden létmozdulata befelé irányul, hangja a tüdejébe, fogai a saját húsába. Crusoe pókjában a pók a test véges ketrecéből a hit fonalán szabadul ki (be?) végtelen közöslényegébe. íme, a véges és a végtelen, mint zárt és nyílt újabb megjelenési formája. A vers gyűrű-motívuma telitalálat, akárcsak a gyűrű pozitív ellenképe a vers végén: a fák, jelképes értékükhöz és a gyűrűn vett győzelmükhöz illő módon, glóriásan. A pók zárt teste és a gyűrű az egyik, a végtelen lényeg, és a körből kitörő fák a másik oldalon — csak egy lépés a sugallat megfogalmazásáig: minden mozdulat, amely kitör a körből a vég267