Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Koncsol László: Elemző ajánlás Varga Imre verseihez

a kettő Varga költői adottságainak döntő bizonyítéka. Dilemmarendszerről beszéltünk, s mint minden rendszernek, úgy az övének is van rendező elve. Az elv itt az élet-halál, általánosabb szinten a zárt és nyílt dolog dilemmája. Kezdjük az elején, kezdjük szövegelemzéssel: A kötet egyik leghozzáférhetőbb darabja a Két zenei improvizáció című verspár. Az első, a Liszt-prelűd című rész a „Hiszed" szóval kezdődik, de mivel a robbanás, amelyet a strófa megidéz, magái a versmondatot is szétvetette, á mondatnyi tárgy a strófa végére került: „zenéddel leronthatsz rossz hazát". A második szakasz a művészettel építés aktusa, a folyamatnak csupán kulcsszavaival, de ezekben a jelzésszerűen odavetett szavakban a végtelen nyílik meg előttünk: mező, ég, külső hon, belső világ. Végtelen, mondtuk, s a vers mégis, ezt is tovább tágítaná, bővítené: „szertetáguló muzsikád bővíti bennünk a világot, / tágítja kívül a hont". — A rész utolsó szakaszában, ott, ahol a költő azonosul a Liszt-féle romantikus művészetkoncepcióval, még egy izgalmas mozzanat: hideg világelemeket •— csillagokat — kívánna humanizálni, barátságos, termő elemmé olvasztani. A verspár második tagja, A továbbképzelt zene tragikusabb, jobban mondva ez az első rész tragikus antitézise. Színek játéka helyett, idill helyett kavics, jajgatás, csonkok, némaság, koponya, állkapocs, s maradnak a hideg csillagok, humanizálatlanul. Mint cseppben a tenger, úgy itt, ebben a verspárban is együtt van az első Varga-kötetnek szinte minden lényeges sajátsága. A Liszt Ferenc-i ideális-torz szerkesztésmódnak ez a teremtő újjáélése — azon túl, hogy művészi tudatosságot bizonyít — eszmény és valóság dialektikáját rejti magában. Az első rész a dinamizmus, a nyíltság, végső fokon az élet, a második a mozdulatlanság, a zártság — a halál versfejezete. A kettővel teljes a mű. Ahogy — mint egyik versében ki is fejezi —, élet és halál együttese a lét; lényegnek és formának ezt az egységét tekintve akár létköltészetnek is nevezhetnénk azt, amit a kötet legjobb darabjaiban Varga Imre létrehozott. Varga, aki nemzedéktársaihoz hasonlóan — tegyük hozzá, hála istennek — le nem írna egy olcsó vigaszt, nem oldja föl a két véglet feszültségét, hagyja, 266