Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Mészáros László: A létezés szintézisei (Tóth László:A hangok utánzata)

csak csapataink átszervezése érdekében — „állsz az önmagad előtt". És ilyenkor jönnek a kérdések: honnan jövök, hová tartok, és miért? MI VAGYOK? A tudat protuberanciái folytán, kóbor egysejtek üzeneteiként aztán megszületik a vers: az alkotó tett. Az egyensúly helyreállt egy pillanatra. Az ember emberként valósította meg önmagát. Tóth László költészete valahogyan ezt bizonyítja: az öntudat kevés, önzése a leggyakrabban nem emberré, hanem állattá tesz bennünket. Az öntudatot tovább kell fejleszteni: a cél az embertudat. Amikor minden percünkben, gondolatunkban és tettünkben nemcsak mint X. Y. ilyen és ilyen polgári foglalkozású egyénként tudatosítjuk magunkat, hanem mindenekelőtt emberként. Az ügyet, persze, nem lehet lezárni. Sok ezer év alatt az ember megmaradt az öntudatnál (a visszatükrözött világnál), vagy még addig sem jutott el. Embertudat? A költő érzi, tudja szükségességét, megpróbálja megvalósítani, élni ezt a lehetőséget. Mert hisz: „csak lépni kell / lépni egyet / nagy kitárulkozásaink felé". 5. A létezés szintézisei. Az embertudat aztán törvényszerűen nem elégedhet meg a torzókkal: az egész világot, az egész életet akarja. Tóth László szinte minden nagyobb versében az egész élet, a teljes lét megragadására törekszik. Minden versében újraírja az ember világtörténetét. Minden pillanatban újra kell teremtenie önmagát. Versei így válnak a létezés szintézisévé. A költő valóban éli verseit. A szintézis szükségessége egyre égetőbbé válik. Szétmállik a valóság az ujjaink között. Szintézis kell, mert különben elveszünk. Ismerethalmaz helyett önálló gondolkodás. A költészet, az ilyen költészet — szinte taszít bennünket a filozófia felé. Szerintünk mindenekelőtt ebben rejlik vitathatatlan értéke. 6. Ezer út. Persze, „maradok örökké csak lehetőség". Lehet, hogy ahogyan a költő belevész a versbe, az ember ugyanúgy belepusztul majd ebbe a vállalkozásba. Az embersors és költősors dilemmája néha megoldhatatlan. Régen egyszerű volt: az ember életútja adva volt születésével. Kivételt csak a kalandorok képeztek. Ma a statisztikai átlagnak is számolnia kell azzal, hogy „talpad alatt ezer út". Ami gyakran gúzsba köti az embert: vá260