Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

Irodalomtörténeti hosszmetszet - Csanda Sándor: Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete

CSANDA SÁNDOR Nemzetiségi irodalmunk újabb fejezete 1945 után öt—hat évig nem volt Szlovákiában magyar irodalom, mert a csehszlovákiai magyar nemzetiség elvesztette állampolgári jogait, s úgy akarták az országból kitelepíteni, mint a németeket. Ennek meghiúsulása után a magyarországi szlovákokkal való lakosságcserét, a fennmaradó magyarok reszlovakizálását (a szlovák nemzetiséghez való jelentkezését) irányozták elő, más részüket pedig a kilakoltatott németek helyére csehországi munkára vitték. A magyar iskolákat, kulturális intézményeket bezárták, a magyar nemzetiségűek jelentős részét vagyonelkobzással is sújtották. „Perben állunk, embertelen perben, és perünk azon fordul meg: van-e még hitele, létjogosultsága, szava és súlya a humánumnak? Ha nincs, akkor elvesztünk. De akkor velünk és általunk a középeurópai szektoron kioltják a fényt, mert mi a humánum jogán perlekedtünk: ennyi volt és nem több a tétünk és védelmünk" — írta Fábry Zoltán 1946-ban A vádlott megszólal című esszéjében. A kisebbségi magyar értelmiség állás nélkül maradt, s legnagyobb része Magyarországra került. Miután a Klement Gottwald vezette kommunista párt 1948 februárjában teljes egészében kezébe vette az ország irányítását, néhány hónap múlva kezdett megváltozni a nemzetiségi politika is. 1948 decemberében megjelent az első magyar hetilap, az Új Szó (a következő évben napilappá vált), 1949-ben megalakult a CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete. A CSEMADOK-nak a magyarok lakta vidéken mindenütt van25