Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Mészáros László: A létezés szintézisei (Tóth László:A hangok utánzata)

nyos-fantasztikus regényekben honosodott meg, de vajon mennyi az ellenanyag az ember valóságában? A modern filozófia bebizonyította, hogy a tárgyak és a valóság csak relatíve stabilak: nincs véges és változatlan lényeg. A költő barométer: a lét súlyának ingadozásáról tudósít. A költő szeizmográf: a valóság minden rezdülését érzékeli. Ezért kongatja a harangokat, ezért veri a dobokat. A dob és a harang Tóth specifikus szimbólumai, a költői hivatás, küldetés szimbólumai, „én verem a dobokat" és „én vagyok a harang". Mert rendet kellene végre teremteni valahogyan ebben a vég nélküli és örökké változó (polistrukturális és multidimenzionális) világban. Törvény kell. Először csak így: „törvényt írok / az út porába". Majd jön a felismerés: „törvény a parton / a fa a kő a szó" / történelemkönyv saját használatra. A célnak pedig ennek kell lennie: törvény a földön az ember. 3. Egy Goya-vászon mélységei. Míg az Egyszemű éjszaka verseiből és A hangok utánzata Lexikon című részéből csak apró töredékekben villog fel a dialektika, a szintézis igénye, a kötet második és harmadik ciklusában már olyan egész verseket találhatunk, melyek, szinte elképesztő erővel, az emberi lélek (szellem) egész fejlődéstörténetét megpróbálják felvázolni. Például a Meneküléspróbák 8-as számú verse: „neandervölgyi mozdulattal / fekszem naponta ágyba / ... / évezredeket kell megtennem / naponta magamon". Ugyanez a motívum csendül fel a ciklus 2-es számú versében is. Ezeken az egész verseken kívül több töredék, vázlat is valóságos Goya-vászon, melynek mélységeit külön tanulmányokban lehetne csak megsejtetni, földeríteni. Például: „tudom — / testem szédült istenek játékasztala". Ezeket a szavakat összevetve a „neandervölgyi mozdulatokkal" a biológiai determinációt véljük felvillani. De azért Tóth nem esküszik arra, hogy az ember csupán az „ösztönök öntudatlan martaléka". A költő pozitív tette, hitvallása mindenekelőtt maga a vers. Tartalmilag a kontinuitás lehetősége és szükségszerűsége a kötet záróversében, a Sírfeliratban fogalmazódik meg. egy testhosszal az éjszakák mögött még mindig van lehetőség egy más halálra. 258