Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: A vers túloldalán (Kulcsár Ferenc:Napkitörések)

mosolyaival, káromkodásaival és fohászaival a lét változó, de mindig teljes embert, teljes emberséget kívánó alaphelyzeteit mutatja be. Az első ciklus további két alapvető verse Az idő hallgatása és az Ügy legyen. Az előbbit — mivel Kulcsár s egyúttal az 1972-es verstermés egyik legkiemelkedőbb darabja — érdemes alaposabban is szemügyre vennünk. A versben az idő (a történelem) folytonosságában élő ember portréját vázolja fel a fiatal költő, miközben a Dúdor István képe által kiváltott látványtól az időben előre-hátra mozgó látomásokig rugaszkodik el: Az ember ez az ember az ember mezít-kéz mezít-has mezít-láb az üszkös kis virágra áldott-asszony hasú planétánkra ül tiszta tenyerébe fogja bal szemét és jobb szeme villámos űr lesz Mióta hallgat így — indul az első versszak, melynek első és utolsó sora a további szakaszokban is megismétlődik, mintegy keretbe fogva a képsorok mondanivalóját. Az „Az ember ez az ember az ember" sorokban háromszor is felbukkanó ember szóhoz két jelentés tapad: az első esetben egy általános emberfogalomról van szó (az ember), a másodikban a vers- és indulatkiváltó a konkrét, a képen ábrázolt emberalak (ez az ember), majd ismét az ember lép színre. A költő az emberiség jelképét látta meg Dúdor festményén, s róla, közös gondjainkról vall. De hogyan? Nyíltan és őszintén, az ellentmondások leleplezésével. Az ember „mezít-kéz mezít-has, mezít-láb", meztelen arccal, födetlen mellel jelenik meg előttünk, olyannak mutatva magát, amilyen, s így ül az „üszkös kis virágra", „áldott-asszony hasú" földgolyónkra, tenyerébe temetve bal szemét. A kép Rodin híres szobrát, a Gondolkodót idézi elénk. A töprengőt, aki azon vívódik., miképpen fér meg az emberben a tisztaság, a jóság („tiszta tenyér") és a gonoszság, a riasztó, hideg „villámos űr". Ez a gondolat azonban csak rejtett, közvetett utalás formájában, az ellentéteknek nem az értelmezésében, hanem csupán egymásmellettiségében nyilvánul meg. Súlyos problémát, 252