Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: A vers túloldalán (Kulcsár Ferenc:Napkitörések)

Kulcsár — úgy tűnik — tudatosan kísérletezik a nyelv különböző rétegeiből vett szavak ilyetén való használatával. Utaltunk már arra. hogy világképének jellemző vonása a nyitottság, a tágasság — a „szfinx" és a „neon" (hogy csak két példát említsek), különböző korokat és tereket fog át. A tüzetesebb elemzések azt bizonyítják, hogy a „negyedvirágzás" költőinek legfontosabb újítása, legértékesebb hozadéka éppen líránk tér- és időszemléletének megváltoztatása, kitágítása volt. Az Élet és Irodalom, (1972/33) többek között éppen ezért tehette azt a megállapítást, hogy fiataljainknak „sikerült — a korábbi költővonulatoktól eltérően — tágítani a kisebbségi költőszemléleten". Mit, milyen valóságot találunk hát a Kulcsár-versek túloldalán? Az első ciklus, az Előre — magamhoz a „köztem és magam közt lángol a múzsa" dilemmáját igyekszik feloldani. A ciklus alappillérei a Kijelentő mondatok, Az idő hallgatása és az Úgy legyen című versek. Nézzük őket sorjában. A Kijelentő mondatok — amely már címében is visszafojtott, higgadt, megszűrt vallomást ígér — a ciklust nyitó mottóval száll perbe: „ ... A játékot szerettem, tehát engedetlen voltam. A költői semmiségekben a hasznos tudnivalóknál több örömet leltem ..." (Peter Handke). Maga a mottó múlt idejű, s így inkább csak konstatál, semmint irányt szab. A jelen iránya másfelé: nem a játékosság, hanem a gondolati költészet felé mutat. Ehhez azonban el kellett jutni, harc és szembenézés árán is. Tisztázni kellett a költészet céljait s nemcsak a költészetét, hanem a sorsvállalásét, a helytállásét is. Azért is fontos ezt leírnunk, mert maga a vers gazdagabb annál, hogy csak ars poeticaként értelmezzük. Többről van szó: az emberi lét drámája pereg le a szemünk előtt ebben az állandóan hullámzó, rapszodikusan csapongó, expresszív telítettségű, közel százhúsz soros költeményben. Már az indítóhelyzet is feszültséggel telített, a mindenséget igyekszik bekapcsolni a vers áramkörébe: Mondtam a lófejű embernek a sárkányfejűnek a tigrisfejűnek a macskafejűnek mondtam a földnek az üvegnek a vasnak a kristálynak mondtam szememmel a tűznek az égnek mondtam a lófejű embernek 250