Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Zalabai Zsigmond: A vers túloldalán (Kulcsár Ferenc:Napkitörések)

neked ha érdekel aztán kérdezte szlovákul nem írok-e nem bár olvasok szlovák verseket de mag3

rarul írok mert az az anyanyelvem mire kimentünk sétálni és nagyon sok kiégett neont láttunk akár a főnix hamujában Hosszabb-rövidebb sorokkal élő szabad verseinek lüktető ritmusa más és más, újabb és újabb kép- és gondolatsorokat sodor magával — Vietnamtól Szlovákiáig, Szlovákiától az „arab negyedekig". Egy másik írásunkban már elemeztük Tóth László különböző időrétegeket montázsoló verstechnikáját; hasonló törekvéseket figyelhetünk meg Kulcsár költeményeiben is, azzal a különbséggel, hogy nála a most-aspektus (s az itt-aspektus is) tárgyszerűbben, konkrétabban, „kitapinthatóbban" érvényesül. S ez természetes is, hiszen Tóth törekvései az indirektség (képiség), Kulcsár versei pedig inkább a direktség felé irányulnak: nem a metaforákat, hanem a nyelvben — ritmusban, gondolatpárhuzamokban, halmozásban, ismétlésben, meglepő szóképzésben („Hát csak leülök limlomosan" — Parasztos Prométheusz; „belekrisztusodnak" — Asszonyőz látogatása) és az újszerű szófűzésben rejlő expresszív lehetőségeket igyekszik kiaknázni. A már említett avantgarde ízű •— Kassákot idéző •— kifejezések mellett Ady vagy még inkább Füst Milán biblikus-zsoltáros-archaizáló szavai is felbukkannak, sőt egy harmadik — korunk jassz- és műszaki szókincséből táplálkozó — réteg is: jeep willys modernben mereng az ódivat százhatvanas szexbombán zászlók textilek százados cafat törtetünk centrifugaideggel mixerek baj- s habkever ők a város a város a város motyogj ák idegenvezetők (Ádám kering — betonból párolog) 249