Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Az idő börtönében (Dénes György válogatott versei )

a jelek szerint, költészetünkben valóságos iskolát nyitott. Ugyanakkor érzelmi lírája tisztul, megtelik vonzó, egyéni színekkel és el is mélyül: Tekintetedbe rejtezem, felold a boldog perc heve, elzsibbad bennem vád, panasz, megtisztul szívem hét sebe. (Telántetedbe rejtezem) De már az idill nem érezteti az érzelmi telítettséget, a Hallod, hogy zengenek a fák, a Mint a játszi léggömb, az Eperfa nem több egy jól megragadott pillanatképnél; Dénes a hagyományos formába nem kever valami sajátos, új színt, amely erőteljesebb maiságot adna érzelmi lírájának. Dénes újabban az érzelmek, a borongós lírai hangulatok megéneklője

; ám a lírailag telített Miniatűrök nem elég mélyek, inkább a költő könnyed rímelő készségéről tanúskodnak, mint olyan költői képességről, amely négy sorban is tud megragadót adni, rejtettet felfedezni, valami hátborzongató vallomással megajándékozni. A négysorosak érzelmi töltése nem elég színes, gondolati elemeik nem elég súlyosak, szatirikus csattanóik nélkülözik a fajsúlyosságot. Kivétel természetesen itt is akad: Magad börtönét rakja annyi éved, magaddal lett börtönöd sötétebb. Rácson szendergő árva csillagok, szánjátok meg a gyötrődő rabot. (Magad rabságában) Vagy: Ki volt veled? Ki ringatott mesékkel? Szíved emlékek rőzselángján ég el. Szavak kérlelnek egyre elhalóbban, szavak terhétől lesz az ajkad szótlan. (Ki volt veled?) Általában, mint említettem, a költő könnyű hangvétellel párosult rímelőkészsége nem kedvez a költői profil 245