Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Az idő börtönében (Dénes György válogatott versei )

élesebb kiigazításának, sem annak a törekvésnek, hogy az új versek művészi szempontból jelentősen izmosítsák költészetét. Nagyobb elmélyülés kellene, több a Nincs menekvés vagy a Jaj tegnapi pesszimizmusánál. Az előrelépés lehetősége azonban felsejlik az Osiorozd csak magadban, melynek gondolati elemei teljesen maiak, s amelyekben a sokszor űzött, dobáltatott, botladozó ember jajszavában nincs semmi póz, semmi mesterkéltség. Ostorozd csak magad, hadd serkedjen ki véred, talán akad egy hű eb, s megszánja szenvedésed. Melléd búvik, hűs, érdes nyelvével sebeid nyalogatja, vinnyogva borzong majd minden jajszavadra. (Ostorozd csak magad) Dénes új költészetének ez jelenti a csúcsát, s benne — Alain Bosquet-t idézem —- a költő írja költőjét. És biztató ígéretet is ad a jövőre, annak ellenére, hogy az utolsó borúlátó versszak a tegnapi Dénest idézi: Talán egy ember is lehajlik majd hozzád, talán a karját adja, talán odafigyel elhulló szavadra. Talán kibukkan torkán — sebből a vér! — Mi bajod, bús testvérem? ... Talán még megtalálsz, hűtlen-hűséges népem? (uo.) Bábi Tibor, Ozsvald Árpád válogatott verseinek kiadása után Dénes György gyűjteményes kötetének megjelentetését is hasznosnak érzem: a költészetünkről alkotott képet teljesebbé és jelentősebbé teszi. Űj Szó, 1970 246