Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Egri Viktor: Se elevenen, se holtan (Bábi Tibor válogatott versei)

A kötet címadó verse summázata világképének, hitvallás ez pózok és harsog óbb jelszavak nélkül. A költő mindennap újrakezdi. Bennem teljesedett ki Spartacus, Dózsa György karóba húzott parasztjai új vonulásra bennem rendeződnek, nyugtalan álmaimba belebőg a gőz, ha fel-feltámad olykor gépromboló dühöm. A költő lázad a kommünárokkal s orosz muzsikokkal, Pétervár alatt őt löveti a cár, a Tisza partján ő vérzik el a sás és nád között... Ám az örök lázadásnak, örök pusztításnak értelmét látja, mert hiába élnek vissza lelkes lángjaival a föld minden táján a zsarnokok, a credója ez: Elég volt már a börtönökből, az én nevemben ácsolt bitófákból! Beteltem kínnal, félelemmel, nagy haraggal. Derűs, vidám vagyok mégis, mint a tüntető májusi utca: túl minden töprengésen és minden zsarnokságon én vagyok a kenyér, az ember s a tisztesség. A forrás éneke új állomást jelez. Bár a lét egyetemes kérdései ezelőtt is erősen és szenvedélyesen foglalkoztatták, lírája még nagyobb mértékben válik bölcselkedővé, s az élmény és érzés helyett teljesebben és tökéletesebben előtérbe lép létünk értelmezése, és ezzel egy síkon a humanista eszmények vállalása. Napjaink objektív szemléletességével elemzi a világ és a társadalom ügyesbajos dolgait, megnövekszik felelősségtudata is: a világ nagy megrázkódtatásai közepette vállalnia kell az ember ügyét, és ez a vállalás nem tűr öntetszelgést, énjének előbbre helyezését, amikor a közösség nagy gondjairól van szó. Emellett A forrás éneke sok sora varázslatosan költői, igézetesen színes és mély. Kötetlen formával él, igen egyénien, forró szenvedélyességgel, és ugyanakkor szinte mérnöki tervezési szakértelemmel. A szenvedélyesség és megszervezettség itt karöltve jár, összeforrnak és egységet adnak. íme egy jellegzetes példa erre az összefonottságra és egységre: 239