Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

Nem vagyok hadvezér, sem diplomata, Ijedt fogvacogás, dülledt szemű rémület vagyok csupán. A két mondatot az ismétlődő „vagyok" állítja párhuzamba, de különböző modalitásuk szembefordítja őket egymással, s ezzel olyan feszültség teremtődik mindjárt a szakasz elején, hogy a nyomukban gátlástalanul ömlő s az „ijed.t fogvacogás" és „dülledt szemű rémület" képeket felbontó konkrét retteneteknek („Kezdtétek az ijesztgetést / mumussal és batyusasszonnyal, / alkonyati árnyakkal, / mennydörgéssel, / denevérsuhogással" stb.) fogalmi jelentésére szinte már nem is, csak darabos zenéjükre s hangulatukra figyelünk. Azonos funkciójú mondatrészek (határozók és tárgyak) halmozódnak itt egymásra, s kavargásukban is érezzük azt a rémületet, amelyről a bevezető sorok beszélnek. A befejező versszakban ej tettebb hangon ismétlődik meg az alapmotívum: „Hát ne csodálkozzatok", s csendes mellérendelésekben csitul el a költő indulata: Virágot ültetek saját gyönyörűségemre, árnyékos lugassal borítom be házam a kéményekig, és letérdelek Közönyisten előtt! ... A vers „mondanivalója" persze távolról sem ez a „letérdelés". A költő egész kötete — s így ez a vers is — éppen a közönyt cáfolja. A Ne csoő.álkozzatok! (s még inkább a Négyszer) a forma alakzatokra szikárodása mellett éppen azt bizonyítja, hogy Zs. Nagy Lajos szemlélete egyben gyakorlat, „érzéki-emberi tevékenység" (Marx) is. Verseinek kibontakozását az ellentétek segítik, s nemcsak a költő szubjektivitásának s a külső, objektív világnak ellentéte, hanem a szubjektumon belül ható ellentétek is. A Négyszer alapkonfliktusa minden bizonnyal a költő és az elidegenedő társadalom (város) ellentéte. Ez az el220