Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

lentét a külső és belső élményeknek abban a szabályos hullámzásában, dialógusában konkretizálódik, amelyről az előbb már részletesen szóltam. A hullámzást (a ritmust) az alapellentétpár tagjain belüli mozgás eredményezi. A társadalomra (az objektív külső világra) a következő alany-állítmánjr-tárgy-jelző-határozó kapcsolatok vonatkoznak: — kapóra jönne nekik — elcsámcsognának a híren — villamos — csipás hajnali asszony — nagyképű rendőr, gumibot — részeg fickó — a hivatalba vágtató hírhedt titkárnő feneke — kancsal főnök —• villamosok, hörgő fékek — csikorgó állampolgárok — véres, vakkantó kutyaszemek — arcba fúródó jégszilánkok — cápafejek Az első két frázisból még nem tudjuk meg, hogy kiknek „jönne kapóra", s kik „csámcsognának a híren". A képzelet a legszélesebb körből indul. Ez a széles kör szűkül (és konkretizálódik a következő sorokban, a város (a modern társadalom) valóságára. A „hörgő fékek" s „csikorgó állampolgárok" dezantropomorfizált képeivel a kör tovább szűkül, de ezzel egyidőben tartalma (az elidegenedés) a kép általánosító erejénél fogva általános (kor-) érvényt is nyer. Az utolsó sorokban ez a hatalom „lép" aktivitásba. — Az állítmányokat vizsgálva: a feltételes „kapóra jönne" s „elcsámcsognának"-tói a „hörögtek"-en s „csikorogtak

"-on keresztül a „vakkantottak"-ig a környezet (a külső világ) fokozódó aktivitásának lehetünk tanúi. S ennek a „szűkülésnek" (konkretizálódásnak) és fokozódó aktivitásnak megfelelően szűkül (konkretizálódik) a költő szubjektivitására vonatkozó kifejezések köre is, s fokozódik az igékben a költő aktivitása. (Megnézte — szemtelenül megnézte — pimaszul bámult — kutatva 221