Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

kelteti, amely győzött a retteneten. A befejező sorok sötét iróniájában is erő van: a külső és belső élmények szabályos hullámzása, a költő és a társadalom dialógusa, a belső élmény mennyiségi eluralkodásával, a költő győzelmével végződött. A vers maga azonban távolról sem a társadalmilag aktív ember győzelmének tükre, hanem egy belső aktivitás folyamata. Ez a belső aktivitás nem a társadalmi gyakorlat, s nem is a társadalmi tudat, hanem a költészet eszközeivel harcolja ki a győzelmet. Ilyen belső győzelemről értesülünk az alakzatokban, paralellizmusokban hasonlóan gazdag Ne csodálkozzatokból is. A „Ne csodálkozzatok, / ha let érdelek / Közöny isten előtt!" felkiáltás után szerkezetismétlések adnak a versnek érzelmi töltést: Megkérdezésem nélkül ácsoltatok akasztófákat és kínpadokat, szerveztetek tűzijátékokat és háborúkat, hozzájárulásom nélkül építettetek gázkamrát és börtönt. Ez a versmondat az állítmányok szerint három részre tagolódik, s szerkezete mind a három résznek azonos: az állítmányt névutós határozó előzi meg s tárgy követi, illetve az első rész névutós határozója a második rész állítmányára is vonatkozik. Ha a névutós határozót A-val, az állítmányt B-vel s a tárgyat C-vel jelöljük, akkor a versszak szerkezetének betűképlete a következő: I. AiBi + QCi II. B

2 + C

2C

2 III. A3B3 + C3C3 Tartalmilag ez a szakasz a bevezető tézis („Évezredek óta / nélkülem csináltok mindent") motiválása, „anyaggá" bontása. A paralellizmus a költő szubjektivitását (itt felindulását) jelzi. A második szakasz szintén a „Ne csodálkozzatok!" felkiáltással kezdődik. Utána tagadó, majd ténymegállapító modalitású mondat következik: 219