Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

külvilágról kapunk hírt („Kapóra jönnek nekik, / elcsámcsognának a híren"), de a következő sorokban indulat és dac formájában már újból megjelenik: ő meg zabálhatná az iszapot, kortyolhatná csatornák szennyét, fölpuffadna, mint valami miniszter. Az indulat önmagát hatványozza, s ez formailag a lehetőségek kilátástalanságának fokozásában (zabálhatnákortyolhatná-felpuffadna) demonstrálódik. A harmadik verszak a második versszak első két sorára utal, azt mintegy konkrét helyzetekre bontja: Megnézte jobban az első villamost, az első csipás hajnali asszonyt, az első nagyképű rendőr gumibotját, az utolsó részeg fickót. Szemtelenül megnézte a hivatalba vágtató, hírhedt titkárnő fenekét. Ezzel a vers megint lelassul, de a versszak ismétléseiben, tárgyhalmozásában (villamost, asszonyt, gumibotját, fickót), fokozásában (megnézte — szemtelenül megnézte), ellentétjében (az első — az utolsó) érezni változatlanul a leszorított indulatot, amely újból kitörni készül. S az indulatkitörés ezúttal képeket s a költő eddigi „képtárában" szokatlan képeket eredményez: S egyre több lett a villamos, fékek hörögtek, a járdákon bordóra fagyott arcú állampolgárok csikorogtak. A „fékek hörögtek" egyszerű megszemélyesítésnek látszik, de ha a megszemélyesítésen antropomorfizálást ér217