Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve
A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)
ezt a szerzői önkény konstruálta, addig amannak a „vízgyöngyös sínpárok" szituációja a költő szubjektivitásától független létezést is kölcsönöz. E mellett a külön létezés (a füstölgő vonat) mellett a virág a költő szubjektivitására utal, s a kettő ellentmondása a képi általánosítás síkján egyszerre fejezi ki a hajnalban vonatra váró, fagyoskodó költő morcosságát és lányra vadászó virtusát. (Erre a virtusra utal a „vízgyöngyös" — tehát nem csatakos, leverő hangulatú — „sínpár" is.) A költő ilyen sikerült képei mögött — amint már elmondtam — többnyire a táj (természet), a család és a szerelem élménye érződik. Ezek az élmények azonban itt még csak saját magukkal egyenlők, s olyan leírások, életképek, dalok születnek belőlük (Martonfalva, Jókedvromboló, Fájdalom, Apám, Szédült szerelemmel stb.), amelyekről mindaz elmondható, amit Ozsvald idilljeiről már elmondtam, azzal a különbséggel, hogy ezekben a természeti képek elemibb erejűek, dinamikusabbak, mint Ozsvald „csendes szépségekre" koncentrált költészetében: Minket sose küldött senki a viharba, mégis úgy fekszünk most, mint két fiatal tölgy, egymásra zuhanva. (Szédült szerelemmel) Szemében könnycsepp nem terem: nem ér hozzá a bánat. Kertjében gyorsuló szelek csavargatják a fákat. (Apám) Ez a természetélmény a költő újabb kötetében is fő, de — hogy úgy mondjam — latens erő, ellenben a család és szerelem már csak egy általánosabb mondanivaló részjele. Ez az általánosabb mondanivaló (a tisztaságigényről van szó!), vagy egy újabb és pontosabb kifejezéssel: „művészi terv" (Török Gábor), már az első kötetben is megfogalmazódik, de sajnos, valóban csak fogalmazódik, azaz szándék vagy kívánság formájában („Tanítsatok meg tisztán élni minket") kerül papírra. S ha 212