Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Tőzsér Árpád: A líra vallomás honanja Ozsvald Árpád és Zs. Nagy Lajos verseiben (részeletek)

Semmi okunk és jogunk a népet és a pártot meg nem tagadó költő hűségében, egyenességében kételkedni, de joggal kérdezhetjük: hol az a külső valóságanyag, amelyben ez a magatartás esztétikummá szintetizálódhatna? Ha a költőt könnyűszerrel ki lehet elemezni a versből, akkor baj van a vers egészének hitelével. J. Nadubinský a szlovák Stacho költészetét feliratok nélküli jó idegen filmhez hasonlítja. Ozsvald Kezet viosó pilátusok típusú verseit olyan filmhez lehetne hasonlítani, amely csak feliratokból áll, a feliratok felett a vászon üres. Az ellenkező végletre idézzük a Fábry által is kipécézett Bánat (megjelent a Három fiatal költő című antológiában) két versszakát: Mért sírsz, mért sírsz, Kovács Anna? Talán bizony elhagyott a kökényszemű párod? A j egy kendőt másnak adta, a szíved meg csalogatta? Hiába is várod. Tele van a szemed könnyel, a bánatot most felejtsd el, nagy ünnep van máma. — Nem azért hull az én könnyem, de az apám nem ereszt el a kultúrbrigádba. A síró lány, akit az apja „nem ereszt el a kultúrbrigádba", hihető, egy kis megszorítással valóságos helyzet, a nagyobb baja az, hogy esztétikailag indifferens: hiányzik belőle a költő. Illetve, ha kielemzését megkíséreljük, akkor egy falvédőszövegekben gondolkodó, saját lét nélküli kreatúra képe ködlik fel előttük. A vers tehát nem a valósághamisítás, lakkozás bűnében marasztalandó el (a Bánat-féle verseket annak idején ilyen vádakkal illették a kritikusok leggyakrabban), hanem sokkal inkább az önhamisítás, de legalábbis az objektumra és szubjektumra hasadás „bűnében". De ez a „hasadás" már átvezet bennünket Ozsvald új élményeket, új valóságot kereső, kísérletező korszakába, amely mindmáig tart. A Falun szebb a tél, a Fejés után, a Kezet mosó pilá198