Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Szeberényi Zoltán: Csend és mozdulatlanság (Farkas Jenő: Csendország)

SZEBERÉNYI ZOLTÁN Csend és mozdulatlanság Farkas Jenő: Csendország Az első kötetekhez mindig a várakozás feszültségével, a felfedezés lehetőségének izgalmával közeledik az olvasó. A folyóiratokban elszórtan megjelenő versek mozaikemléke nyomán felsejlő költői képmás csupán a kötetbe szelektált lírai vallomások együttes hatása alapján kerekedhet kitapintható és értékesíthető egésszé. Farkas Jenő esetében bizonyos körülmények még fokozzák a várakozás feszültségét, hiszen a hosszú évek óta — igaz, meglehetősen nagy időközökben — publikáló költő valahogy kívül rekedt irodalmunk „ügyeleteseinek" érdeklődési körén. Kritikánk alig ejt szót róla, irodalmunk egészét felmérő összefoglalások (pl. Csanda Sándor: Hidak, sorsa) nevét sem említik, még a liberalizmusa és adatkultusza révén „irodalmi telefonkönyvnek" ironizált Magyar irodalmi lexikon sem regisztrálja. Vitatható, hogy több tucat verse, három kötet műfordítása ellenére sem érdemli-e meg legalább a tudomásulvételt. Tán e körülmények is hozzájárultak, hogy hazai költészetünk 1965-ös termésének értékelője (Irodalmi Szemle, 1965/10) „bizonyos értelemben meglepetés"-nek találja a költő első kötetét. Költészetünk figyelmes olvasójának azonban a Csendország nem szolgál meglepetéssel. A felfedezés intellektuális öröme csaknem teljesen elmarad, a várakozás feszültsége sem oldódik maradéktalanul. A kötetbe gyűjtött 61 vers — megnövekedett helyzeti energiája ellenére is — alig tesz egy-egy új vonást a folyóiratokból megismert költői arcképhez. A Csendország egy nagyjából 173