Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Szeberényi Zoltán: Csend és mozdulatlanság (Farkas Jenő: Csendország)

kialakult, az elmúlt évtized alatt alig változó, de korántsem kiforrott költő eredményeit summázza. A kötetből hiányoznak az első kötetesek bizonytalan tapogatózásai, de hiányoznak a fejlődés kimutatható jelei is. Tíz év költészetének alapvető vonásai alig változtak, s ez nem sok reménnyel kecsegtet a költő további fejlődésére. Farkas verseit olvasván egy különálló, szinte körülvattázott költői világ bomlik ki szemünk előtt. A csend országa a mozdulatlanságé is, amelyben alig találunk valamit az előbbre jutás, az útkeresés, a kísérletezés nyugtalanságot vibráló légköréből, ami költészetünket általában jellemzi. A Csendország költője — nagyon jellemző cím — a megnyugvás ösvényeit járja, melyen a lényeget felismerni áhítók zaklatott tépelődései helyett egy szépségre érzékeny szem, egy önként vállalt korlátok között vergődő fizikum, egy magányra kárhoztatott költői lélek reflexióit, szemérmes, finoman árnyalt, áttételekbe burkolt vágyódásait, gyermeteg indulatait, fel-fellobbanó örömét s elvétve félénk háborgásait találjuk. A költő kétségei, válságai — ha vannak — önmagára szűkülnek, „belső emigrációjának" problémáira, melyek többnyire választott hivatása és a társadalom mozgási iránya közti ellentmondásokból, lelki és testi magányából, a lassan tovatűnő ifjúság, a betegség stb. okozta lelkiállapotból adódnak. Fény és árnyék költészete az övé, amelyben a tudatosan vállalt magány elégikus dúdolásai és a sokszor motiválatlanul felfokozott életszeretet és öröm patetikus lelkendezései között a távolból felköd10 emlékek, a magáénak vallott hagyomány, az olvasmányélmények oldottabb költői visszhangja jelenti az átmenetet. Nálunk szokatlan ez a hang, de nem új, s csak bizonyos vonatkozásaiban eredeti. Gyermeki derűje, bevallott naivitása, természet- és jóságkultusza, a művészet erejének feladása árán is keresett egyszerűsége, monotonikusan ismétlődő képei, lírai szituációi, formai megoldásai — hol közelről, hol távolabbról — választott mesterére vallanak. Többen hatottak rá, de leginkább Mécs Lászlótól tanult. Lírai kelléktárát többnyire tőle örökölte. Ö is legtöbbször természeti motívumokba öltözteti lelki tartalmait, legszívesebben a kertről, jázminról, vadalmáról, cinkékről, fecskékről, varjakról, verebekről, kanári174