Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fónod Zoltán: A líra ébresztése (Cselényi László verskötete )

kalmazva a tagadás optimizmusra ad okot, de a Cselényi által alkalmazott képlet maga a — nihil. S ebben a vonatkozásban — a költői képet fokozva — a relativitás is relatív... Az adott helyzetben különösen az. Nem sorolom fel a hasonló gondolkodás bölcseletének atyjait, még kevésbé az oldalági rokonságot, mivel feltételezhetően — a többi vers tanúsága szerint — nem eszmei tévelygésről van szó, inkább a nagyotmondás mohósága miatt vetette el a költő a sulykot. Azt azonban hadd szögezzük le: a relativitásnak ez a beállítása torz és elfogadhatatlan. A dialektikának kétségtelenül alkotórésze a relativizmus, az ismeretelmélet alapjaként elfogadva azonban csak abszolút szkepticizmusra, agnoszticizmusra és szofisztikára ... kárhozódhat. Ily módon a tételt, az adott tálalásban, sem mértékként, sem a költő szempontjából „kényelmes alapállásként" nem ismerhetjük el. S bár a versnek megítélését illetően eltérőek lehetnek a vélemények, legjobb versei sejtetik azt az erőt, melyet Cselényi költészete képviselni tud. A több derűsebbre vonhatta volna ugyan a képet, ennek ellenére bízhatunk a folytatás rangosságában. Igény és szigor dolgában azonban minden elnézés megbosszulhatja magát. Nemcsak nála, másoknál is. S az igényt és szigort ne csak a kritikától kérjük számon, hanem igényesre állított önkontrollal magunktól is. A kritika által korábban remélt „nemes borra" a jelek szerint még várni kell. Ennek ellenére örülünk Cselényi újabb költői jelentkezésének, s bízunk abban — mint eddig is —, hogy a kísérletező útkeresés után magára talál, s irodalmunkat gazdagító, élményt adó alkotásokra váltja tehetségét s az olvasók és irodalmárok jogos bizakodását. Űj Szó, 1965 172