Mű és érték – A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve

A líra - Fábry Zoltán: Res poetica (Fiatal költőink antológiájáról-részletek)

valami jót." De ez csak kijelentés, melyet nem fűt át egyéni hang és eredmény. E vers második strófája ritmusban, hangvételben, gondolatban nem jut túl József Attila hatásán, és amikor Fecsó a harmadik strófában visszaeszmél és visszakapcsol saját hangjára, a vers már nem hat. Fecsó Pál még nem találta meg a hangját, és így még nem lehet névadó. Pedzi a lényeget — „Most csak azt érzem: élni jó, s a munka itt az élet, a munka az a nagy erő, melytől az élet szép lett" —, de a következő mondatra már ijedten szisszenek fel, az erőltetett közhelyes fogadkozás elrontott mindent: „Szépség vonata dübörög, harsogja: élet, élet, serdülő újak, gyerekek, a jövőtökért élek." Micsoda idegen kölcsönhang, szokványhang ez a fentebb idézett Falusi krónika megkapó egyszerűségéhez, atmoszférás jelenítéséhez, ökonomikus sűrítéséhez képest! A Serdülő lányban pillanatfelvétellel próbálkozik Fecsó, de csak iskolás verssé rontja. Ugyanez vonatkozik a Szülői körben stílusgyakorlatára is. A tényleges élmények, emlékek és falujegyek nem adekválódnak egységgé: közhelyek váltakoznak felfigyeltető valódisággal. A szerelmes versek alig bodroznak felületet. Ez a hasonlat nem lenne rossz: „Szemedben villámok cikáznak, »nagy« haragod dárdahegyei", de mi a fenének kellett a „nagy" szócskát idézőjelbe szorítani, és így ez idegenítéssel az egészet erőltetetté gyengíteni?! Költőnek, aki olyan egyenletes, törés nélküli verset tud írni, mint a Tengerszem, jobban kéne ügyelni a ficamveszélyre ! Kulcsár Tibor már többet mer: az életfilozófia hangját próbálgatja, szemben a Nyolcadikos lányokkal, de az akarás félresikerült, és a költő megreked a kérdésfelvetésben: „El-elnézem gyakran őket, s csak tűnődöm az egészen: ily őszinte lányszemekből hová lesz majd a szemérem s az a tiszta tengermélység? S hogy ezek a csitri lányok pár év múlva — hogyha tudnák — megcsalnák a fél világot." Még nincs egyéni világszemlélete: Dunaverse a sok Duna-vallomás utánérzése. Erőssége a tájfestés; aki azonban ilyen lírai gyámoltalansággal kezdi versét: „De szép a tél a hegyek között", annak a következő sorokban fel kell tudni oldani ezt a szokványbejelentést. „A pajkos, játszi bárányfelhők" nem játszhatnak 124