Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

XXXlV a szlovenszkói közgazdasági élet javára ez a tőke eddig még nem mozdult. Jogosan követelhető, hogy az említett alapoknak legalább az a része, amely a szlovenszkói népfillérekből regrutálódik, legalább ŐO^-ban jöjjön segitségül Szlovenszkó megmentésére. Ugyanez áll a postatakarékpénztárra is. De teljesen alaptalan az az ellenvetés is, hogy a szlovenszkói szövetkezeti hálózat a köztársaság többi országainak és az állam gazdasági politikájának a rovására megy. Itt elsősorban azt kell leszögezni, hogy a leghelyesebb volna, ha Csehország, Morávia és Szilézia ugyancsak reá térnének olyan szövetkezeti hálózat megteremtésére, mint amilyet Szlovenszkónak mi óhajtunk megteremteni. Ha ezeknek az országoknak (tartományoknak) az összes községei és városai szolidaritást vállalnak, akkor az ezen országokban ugy is erősen fejlett szövetkezeti mozgalom oly erős hitelfedezeti alapot, oly nagy tápláló erőt nyer, hogy abból a gazdasági jólét kimondhatatlan fejlődése kell hogy fakadjon. Ezeknek az országoknak a 125/927. számú törvény éppen ugy megadja „a gazdasági autonómiához" való jogot, mint Szlovenszkónak s ezzel a joggal Szlovenszkó ugy akar élni, hogy ez által a többi országok gazdasági autonómiáját kiépülésében semmikép ne akadályozza, sőt megteremtse velük a kívánatos gazdasági együttműködés biztos alapját. De hiszen el sem képzelhető, hogy az emlitett országok igazán fejlett gazdasági életének ártalmára lenne az, hogy a gazdasági élet terén igen elmaradott Szlovenszkó a végpusztulástól meg akarja magát menteni és a saját erejével a gazdasági élet fejlettségét Ő is meg akarja teremteni. Ha ez sikerül, sokkal nagyobb értékű lesz a köztársaság országainak gazdasági együttmükö-