Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

XXXV dése, mint lehetne akkor, amikor az egyik résztvevő, a vérszegény Szlovenszkó csak vegetál és folytonosan gyengül. Szlovenszkó megmentésének a gondolata sehogy se kiván a történelmi országok ártalmára lenni. À kormányzat jelentette ki a közigazgatási reform megalkotásakor, hogy a Szlovenszkónak kétségtelenül járó teljes autonómiát lassan kell kiépíteni s elsősorban a gazdasági autonómiát kell megteremteni, amihez a módot az uj országos kormányzás megteremtésében kivánja az állam, illetve a törvényhozás nyújtani. Nos ezt a nyújtott keretet akarjuk mi értéket és életet jelentő tartalommal megtölteni. A gazdasági önrendelkezési jogot akarjuk érvényesíteni és a papiros gazdasági autonómia helyébe valódi gazdasági antonómiát akarunk tenni. A kínlódás, a halódás helyébe pezsgő gazdasági életet, az elszegényedés helyébe, általános jólétet óhajtunk. Ehhez Szlovenszkónak törvény szerint joga van. Az állam gazdasági politikája pedig csak javulhat az által, lia a mezőgazdasági fejlődés érdekében az országok tervszerű, céltudatos és együttműködésre képes szövetkezeti hálózatának megteremtését programmjába veszi és a leggyengébbet, Szlovenszkót mindenkép segiti azon törekvésében, hogy minden adott erejét összefogva megmentse önmagát. Az a meggondolatlan politika, amely egy-pár chauvinista politikus sajátja, amely Szlovenszkót akarat nélküli gyarmattá akarja sülyeszteni, kell hogy meggondolja azt, hogy ha Szlovenszkó teljesen lerongyolódik, akkor arra sem lesz alkalmas, hogy a köztársaság ipari termelésének egyik elhelyezési piaca legyen. Már pedig nem olyan nagyon bővelkedik a köztársaság ipari termelése elhelyezési piacokban s ha azok kevesbed5*