Törköly József: Mentsük meg Szlovenszkót (Rimaszombat. [s. n.], 1930)

XXXIII denfélc összes címeken kiutalt összeget. És ha tekintetbe vesszük azt, hogy a szlovenszkói szövetkezeti hálózat megteremtésével járó gazdasági fejlődés és jólét az állam részére óriási bevételtöbbletet eredményez, akkor igazán nevetséges arról beszélni, hogy a tervezet keresztülvitele az állam pénzügyi egyensúlyát veszélyeztetné. Nem lehet komoly érv az állami segítség igénybevételének a veszélyes volta sem. Mert a tervbe vett állami segítség nem oly jelentős, hogy az az állami mindenhatóság (omnipotentizmus) veszélyét jelenthetné a szövetkezeti eszme rovására. A tervbe vett állami segítség mindenesetre kisebb méretű, mint a többi európai államokban, sőt a történelmi országokban a szövetkezeteknek nyújtott állami segítség. És azután a segítség kitervelt formái és annak megnyilvánulásai, illetve megnyilvánulható hatásai nem tehetik tönkre a népeknek és azok tagjainak a szövetkezeti életben szükséges önkormányzatát. De még az az elgondolás is érvényesül a tervezetben, hogy az állami segítség összege lassankint közvetlenül vagy közvetve visszatérittessék az államnak, hogy végeredményében azt a conclusiót lehessen levonni, hogy Szlovenszkó megmentésében az önsegély elve érvényesült. Azt sem lehet kifogásolni, hogy a betegsegélyző, az állami nyugdíjintézet és a szociális biztosítás alapjai a szlovenszkói szövetkezeti hálózat által részben az üzletrész jegyzésnél, részben a betéttőke megalapozásánál igénybe lesznek véve. Hiszen ezen alapokhoz Szlovenszkó népei erősen hozzájárulnak és például csak a szociális biztosítás alapja az 1929. év végén 2219 milliót vagyis 27* milliárdot képviselt, amihez Szlovenszkó circa évi 120 millióval járul, de 5