Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

V. A csehszlovák telepítés az elnemzetlenítés szolgálatában

A; ' telepített csehek kérdésében. A Hlinkapárt 1943 januárjában egy nagyszabású sajtó-hetet rendezett. E sajtóhéten kiállítások és tárlatok keretében bemutatták, hogy miképen harcolt a Hlinka-párt sajtója az igazságért. A félhivatalos Szlovák 1943 január 27-iki száma idézte a kiállított anyagból azt a cikkét, amelyet 1921 május 31-én írt a telepítés kérdéséről. Itt a következőket állapította meg: „A mi szlovák emberünk tengerentúlra kénytelen vándorolni, mivel nem tud itthon megélni és helyébe „példás" cseh gazdákat ültetnek. A megélhetés alapja lasscm teljesen elveszik a szlovák lábak alól, a hivatalban, a szolgálatban, az iparban és most a földet is kiragadják a szlovákság kezéből." Nem foglalkozunk avval, hogy a félhivatalos Slovák a cseh földreformban lefoglalt magyar területeket éppen olyan jogon tekinti szlováknak, mint a csehek csehtulajdonnak. Ellenben kiemeljük a csehek letelepítésének megállapítását és azt a körülményt, hogy a Slovák ezt elítélte és szívesen látta volna a szolvák parasztságot cseh telepesek helyén. De ugyanakkor a mai szlovák demográfusoknak és propagandistáknak a Slovák által elitélt cseh telepek arra jók, hogy velük — annak ellenére, hogy csehek és nem szlovákok — a szlovákság demográfiai erejét bizonyítsák mindenütt, de legfőképp olyan tiszta magyar területen, mint a Csallóköz! Végezetül idekívánkozik annak feljegyzése, hogy a csehek miképpen szerezték meg a Csallóközt a béketárgyalásokon. Az esemény érdekessége, hogy él az egyik szemtanú: Smuts tábornok, tanúskodhat felette. Az angol békedelegáció a párizskörnyéki tárgyalásokon sehogy sem bírta fölfogni, hogy miért kell elszakítani a tiszta magyar Csallóközt Magyarországtól és a csehszlovák államba bekebelezni. Beneš hajthatatlansága miatt Smuts tábornok, az angol békedelegáció tagja, Masarykhoz utazott, hogy a hummanista lelkiismeretére hivatkozva, a Csallóközről, mint tiszta magyar területről, lemondásra bírja. Masaryk belement ebbe, csak biztonsági okokból az úgynevezett „Pozsonyi hídfőt", Csehszlovákiának a Duna jobbpartjára eső részét követelte, Ligetfalut és környékét. Smuts evvel a megállapodással utazott vissza a béketárgyalásokra. De a c sah békedelegáció, elsősorban pedig Beneš, alaposan dezauválta Smuts és Masaryk megállapodását. Csallóközről semmi áron nem mondott le, sőt —kihasználva a szövetségesek ellentéteit a béketárgyalásokon — megkaparintotta még a pozsonvi hídfőt is!