Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

VI. Hogyan keletkeztek a suránykörnyéki szlovák telepek?

VI. Hogyan keletkeztek a suránykörnyéki szlovák telepek; A szlovák demográfusok, nevezetesen Varsik és Stevoň felfogása az, hogy ha egy helységben a Felvidéken egyszer kimutatható bármilyen arányú szlovák népesség jelenléte, akkor ezt a helységet ősrégi szlovák településnek tekintik. A könynvebb fajsúlyú szlovák propaganda aztán e telepeket a Nagymorva Birodalomból származtatja még akkor is, ha olyan területen fekszenek, ahová ez a birodalom ki sem terjedt. Igaz, a szlovák demográfusoknak és hírverőknek súlyos történelmi tények hatására kell erre a gyenge álláspontra helyezkedni. Érsekújvártól fel egészen Tapolcsányig a falvak a honfoglaló magyarság nyomát őrzik lépten-nyomon, rengeteg helység a honfoglalás idején keletkezett. Mit csináljon hát az a propaganda, amelynek egyetlen célja, hogy az ősiség jogát elvitassa a magyarságtól ezekre az ősrégi magyar telepekre? Ügy viselkedik, mint a póri sorból felemelkedett nemes, költ magának ősöket és érveket, hogy az ősiségben környezetével versenyre kelhessen. Pedig maga a szlovák nvelv is szolgáltat bizonyítékokat arra, hogy a szlovákság e terület északi határán, tehát Galgóc és Tapolcsánv magasságában csak a XII. század után jelent meg. A nyelvészeti kutatás tudja például, hogy a szlovák nyelvben a g betű h betűvé fejlődött a XII. században.

6 Most már éppen a kérdéses vidéken, Galgóc és Nyitra között, számos olyan ősrégi magyar helynév van, amelyekben a szlovák nyelv a magyar g-betűt megőrizte. Ilyen név például a térképen is lálható Salgó (mely ősrégi magyar nyelven csillogót jelent), vagy a térképen nem látható, mert északabbra fekvő Beregszeg. Ezeket a helyneveket a szlovákság csak az említett nyelvi változás után, tehát csak a tizenharmadik században vagy később 1 Kniezsa István: Adalékok a magyar-szlovák nyelvhatár történetéhez, Budapest, 1941. vehette át magyarságtól, amikor már a g h-ává való átváltozása befejeződött, különben e nevek elszlovákosodott formája Salhó és Berehseh lett volna. Ez pedig anynyit bizonyít, hogy a szlovákság csak a tizenharmadik században, vagy később jelent meg ezen a vidéken. Nyitrától északra egészen Tapolcsányig azután a magyarból kimutathatóan átvett helynevek egész sorát találjuk. Ilyen Kinek község, amely a magyar Könyökből származik. Ez a község először Könyök néven 1246-ban fordul elő az oklevelekben. Molnos község Nyitra szomszédságában az ó-magyar moln-ból származik, ami molnárt jelent. Šarlužky a magyar Sarlóból ered, Sarló néven először 1113-ban említik az okiratok. Kendice, a magyar Kend-bői ered, mely méltóságnév, először 1280-ban említik oklevelek. Egerszeg, jelenleg Nyitraegerszeg a zoboralji magyar félszigetben 1326-ban fordul elő és Égerfa-zug, szeg-zug a jelentése. Assakűit eredetileg Kürt volt, ősmagyar nemzetségnév, Assa pedig földbirtokosa volt Kürtnek. Az egész vidéken sűrűn előfordulnak ad- és od-ra végződő helynevek, ősrégi magyar telephelyek. Ilyenek Vásárd ebben az elszlovákosodott formában: Vásárdice. Galgóc mellett Veresvár szintén ősrégi magyar hely 2 Amikor a jelenlegi szlovákosító elszántságban a magyar nevű szlovák falvak neveinek elszlovákosítását követelte a félhivatalos Slovák című lap, akkor éppen Veresvár esetével példálózott. De térjünk át arra a területre, amelyet közölt térképeink mutatnak. A térképezett terület északi részén látszik mindjárt Ürmény, szlovákosodott formája Ürmin. Ürmény és Ilmer régi magyar személynévből veszi eredetét és először 1150-ben említik így az okiratok. Tőle nyugatra látszik Salgó, amely ősmagvar nyelven csillogót jelent. A Megyer, Kürt, Kér, Keszi és Gyar2 Kniezsa i. m. 26