Jócsik Lajos: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken (Budapest, Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1943)

I. A magyarság a Petrov-féle néprajzi térképeken

Ezzel még korántsem merült ki Petrov nemzetiségi térképének minden szándékolt tévedése. A Lexicon nyelvi rovata, amint említettük, a helységekben beszélt nyelveket az elterjedés sorrendjében említi. Ha egy községben a Lexicon két nyelvet sorol fel, akkor a fölsorolás jelentősége nemzetiségi szempontból az, hogy az első helyen említett nyelvet beszélő nemzetiség van többségben, a második helyen felsorolt nyelvet beszélő nemzetiséggel szemben. Petrov azonban úgy ad kifejezést ennek, hogy a sorrendet nem veszi figyelembe és a felsorolt nemzetiségeket egyforma arányban rajzolja. így előáll az, hogy az 50 százaléknál nagyobb arányban jelenlévő magyarságot 50 százalékra csökkenti, viszont az 50 százalékon aluli szlovákságot 50 százalékra emeli. Igaz ugyan, hogy a Lexicon adataiból nehéz megállapítani a tényleges arányt, itt azonban szükséges lett volna segédforrásokat igénybe venni, mégpedig a Lexicon előtti és utáni időkből egyaránt. Petrov elmulasztotta ezt. a tudomány precizitása ellen vétett és így a következő helyeken követett el torzítást. Pozsonymegyében a Lexicon Sellyén és Hetményben említi első helyen a magyar nyelvet, második helyen pedig a szlovákot. Petrov egyenlő arányban rajzolta meg ebből a két nemzetiséget. Nyitramegyébetn Emőke, üzbég, Ürmény és Alsószöllős községekben hajtotta végre ugyanezt. Különösen Ürmény esetében emelhető kifogás eljárása ellen, mint azt fentebb kifejtettük. Nyitrán a Lexicon a beszélt nyelveket a következő sorrendben említi fel: magyar, német, szlovák. Ebből az következik, hogy a legjobban elterjedt nyelv a magvar, utána a német következik, a szlovák csak a harmadik. A felsorolás ugyanilyen arányban dönti el Nyitra nemzetiségi megoszlását is. Ezzel ellentétben Petrov Nyitra lakosságát egyforma arányban rajzolja. Barsmegyében Léva és Nagysáró jut Pétrovnál hasonló sorsra. Nógrádmegyében Mere, Felsőterény, Nesza, Ebeck és Gács részesül hasonló elbánásban. Gácson a magyarság a németséggel szemben rövidül meg. Torna vármegyében Palucska, Horváti és Szögliget részesül hasonló kiértékelésben. Palucskán a ruténséget rövidíti meg Petrov a szlovákság javára, Horvátin ugyancsak a ruténség szorul vissza, Szögligeten viszont a magyarság. Gömörmegyében Cakó községben látjuk ugyanezt. Kis- és Nagy-Cétény, valamint Nemespann esetében említettük azt az eljárást, hogy Petrov egyik falu magyar többségét szlováknak veszi, a másik falu szlovák kisebbségét magyarnak, és így két községből, amelyekben külön-külön magyar többség mellett szlovák kisebbség él, egy szlovák és egy magyar falut formál. Ugyanezt Játjuk még Alsó-Elefánt és FelsőElefánt községek esetében. De itt Petrov módszerét még megtetézi azzal, hogy mindkét községet szlovák térbe rajzolja és lelkiismeretét azzal nyugtatja, hogy a községek fölött vékony csíkban jelentéktelen magyarságot tüntet fel. Torna vármegyében Komjáti és Szilas jut hasonló sorsra. A Lexicon szerint mindkét helyen magyar többség mellett szlovák kisebbség élt. Petrov Komjátit éppen hogy csak belerajzolta a magyar néprajzi területbe. Szilast azonban teljesen szlováknak veszi. Az egész magyar-szlovák nyelvhatár mentén aztán minden lépésben tapasztalhatjuk, hogy a szlovák községek kiterjedését a magyar és más nemzetiségű községek rovására növeli azáltal, hogy nem tartja be a községek kataszteri határait. így a négyzetkilóméterek tizeit, ha nem százait veszi el a magyarságtól. Módszerére aztán avval teszi fel a koronát, hogy seholsem tartja be a Lexicon elnevezéseit. A Lexiconban számos olyan szlovák falu van, amelynek égyáltalán nincsen szlovák neve az 1773-as esztendőben. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy a szlovákságot ide röviddel a Lexicon létrejötte előtt telepítették. Petrov egészeri tiszteletreméltó lelkinyug alommal használja a községek megjelöléséréi azt a csehszlovák terminológiát, amelyet Csehszlovákia szlávosító politikája teremtett két évszázaddal később. Az 1773-as Lexicon 1920-ban szerkesztett magyar kiadása Petrov háború előtti kutatásaival kapcsolatban a bevezetőjében még ezeket írta: „Amint Petrov, az orosz tudós M agyar oi szágon a helyszínen és a levéltárakban folytatott komoly kutatásaival világot derített egy magyar nemzetiségnek igaz történetére, remélhető, hogy a többi magyarországi nemzetiségekre vonatkozólag is hasonló elfogulatlansággal és komolysággal nyúlnak a Lexicon nyomán áttanulmányozáshoz, s ők is leszűrik azt a tanulságot, hogy a magyarság politikai uralma nem jelentette a magyar nyelv erőszakos terjesztését." Mi lehet azonban a magyarázata annak, hogy mire Petrov 1924-re Prágába ért, teljesen föladta tudományos pártatlanságát és alaposan rácáfolt a fenti magyar értékelésre? Figyelembe kell venni, hogy PetI I