Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

IV. A gazdasági kérdés - Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

zetek megoszlása Szlovákiában kutatásaim alapján a következő: 310 fogyasztási szövetkezet 65.000 taggal, 150 hitelszövetkezet 31.000 taggal, 14 tejszövetkezet 1500 taggal és 3 millió liter tejtermeléssel, 6 szeszfőző szövetkezet 9000 hl. szesztermeléssel, továbbá 15 különböző típusú szövetkezet (erdő-, fakitermelő, stb.). Kárpátalján 47 magyar hitelszövetkezet és 30 magyar fogyasztási szövetkezet létezéséről tudok. így összesen 572 magyar szövetkezetünk van Szlovákia és a Kárpátalja területén. Hitelszövetkezeteink közül a legtöbb életképes, három nagyobb hitelszövetkezetünk van (»Hanza« Hitelszövetkezet Galánta, »Signum« Hitelszövetkezet Pozsony és a »Christiana« Hitelszövetkezet Kárpátalján), de több falusi szövetkezetünknek is többmilliós betétállománya van (például a vágsellyei hitelszövetkezetnek 3 millión felül). Magyar hitelszövetkezeteink betétállományát Szlovákiában és a Kárpátalján 150 millió koronára becsülhetjük. Az említett 1919. évi 210. törvény meggátol bennünket abban, hogy külön magyar hitelszövetkezeti központot létesítsünk, amelynek nagyfontosságú céljai lehetnének magyar szempontból, (eladósodott magyar földbirtokok felvásárlása, parcellázása, vagy földbérlőszövetkezetek létesítése, stb.). A szlovákiai magyar nagytőke idegen pénzintézetekben helyezi Jel nagyrészt tőkéjét, magyar bankjainkat és hitelszövetkezeteinket inkább csak a kisemberek támogatják betéteikkel. Szövetkezeti mozgalmunk igen hiányos. Nincsenek földbérlő, termelő, értékesítő szövetkezeteink, de ugyancsak hiányzik egy magyar kölcsönös biztosító szövetkezet is. A hiányok oka a törvények korlátozásában rejlik. Magyar központ híján nincs olyan szervezetünk, amely a szervezést végezhetné, a pozsonyi kényszerközpontnak pedig egyáltalában nem érdeke az, hogy magyar biztosító szövetkezet, vagy magyar földbérlőszövetkezetek létesüljenek. Az erdélyi magyarság gazdasági szempontból sokkal előnyös ebb helyzetben van, mint mi, mert ott a gazdasági szervezkedés egyáltalában nincs korlátozva úgy, mint nálunk. Ennek érthető magyarázata van. A cseh nemzet három évszázadon át élte a monarchiában a másodrendű nemzet életét, tehát tágabb értelemben kisebbségi életét és megtanulta azt, hogy hogyan lehet a kisebbségeket gazdasági szempontból korlátok között tartani. De ezek a korlátok nem egyformák a köztársaság területén. A történelmi országokban a szudétanémetségnek például kezdettől fogva külön gazdasági és szövetkezeti szervezetei vannak, ott nem érvényesek azok a (korlátok, amint azokat fentebb, az első évek törvényhozásánál említettem. A szövetkezetek helyzetének rövid vázolása után rátérünk a többi magyar érdekvédelmi gazdasági szervezet ismertetésére. Az államfordulat után a vármegyei gazdasági egyesületeket feloszlatták, meglévő vagyonukat elkobozták azzal az indokolással, hogy politikai működést is folytatnak. A gazdasági érdekvédelmi szervezkedés csak 1935-ben indult meg újra, amikor megalakult a Sajóvölgyi Gazdasági Egyesület. Ezt követte a Középszlovákiai G. E. megalakulása, jnajd a Bódvavölgyi, Nyugatszlovákiai, Délnyugat88