Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

IV. A gazdasági kérdés - Hantos László: Gazdasági életünk húsz éve

csak a mezőgazdasági foglalkozás és a közszolgálat ágait kellett volna megnyitni, hanem városi, megbízható iparos-, kereskedőes munkásosztályt is kellett volna teremteni. Ebben az esetben nem tortént volna meg az, ami Pozsony, Kassa és Ungvár esetében az 1930. évi népszámlálás idején történt. Ezekben a városokban hiányzott az önérzetes, nemzeti meggyőződésű polgárság, amely ugyan ma is magyarul beszél, de nem meri magát nyíltan magyarnak) vallani, holott sokszor nem is tud más nyelven. Az előzmények ránk vonatkozó részének vázlatos ismertetése után áttérek az államfordulat idejére és az ezt követő néhány esztendőre, amikor a legnagyobb veszteség érte a szlovákiai magyarságot anyagiakban. * Az államfordulat elszakított eddigi gazdasági gócainktól és a szlovákiai gazdasági életnek új tájak, új gazdasági lehetőségek, piacok felé kellett orientálódnia. A szlovákiai magyarságot inkább a mezőgazdasági termények értékesítése érdekli és az új piacot ebben az esetben a morván túli országrészek jelentették. Az új orientáció az első időben, a konjunktura idején igen kedvező eredményekkel járt. A négy százkoronás búzaárak idején a szlovákiai magyarság nem gondolt erőtartalékolásra, sőt ikább hiteleket vett fel beruházásokra, melynek kamatait és törlesztését már a gazdasági válság idején kellett fizetnie. Teljesen váratlanul és felkészületlenül állottunk a kisebbségi sorsba való jutás idején. Igaz viszont, hogy erre nem is készülhettünk fel. Uton-útfélen hallunk Szlovákiában olyan hangokat, hogy magyarságunk vezetői az okai annak, hogy a szlovákiai magyarság leszegényedett és nincsenek erős gazdasági szervezetei. Ez az állítás teljesen valótlan. Aki a hivatalos csehszlovák gazdasági politikát figyelemmel kísérte és kíséri, láthatja, hogy a csehszlovák forradalmi törvényhozás már az első hónapokban, sőt hetekben olyan törvényeket és rendeleteket hozott, melyek eleve lehetetlenné tették a nemzeti kisebbségek gazdasági szervezeteinek kiépítését. Az új csehszlovák állam, mint tudjuk, az osztrák-magyar monarchiától a háborús, tehát a teljesen kötött gazdasági rendszert vette át. A forradalmi törvényhozás a köztársaság első éveiben nem sietett a kötött gazdálkodási rendszer felszámolásával, hanem azt egyszerűen továbbépítette. A köztársaság megalakulásának időpontjától, 1918 október 28-tól 1918 december 31-ig hozott 103 törvény és rendelet közül ötven kizárólag gazdasági és pénzügyi vonatkozású. Természetesen valamennyi törvény és rendelet a kötött gazdálkodás folytatása volt. 1919-ben már számos, reformra irányuló, gazdasági vonatkozású törvényt találunk. így az 1919. évi 5. számú törvény a gabonahivatalt szervezi meg, ebben az időben jelennek meg az ármaximáló rendeletek is, melyek elsősorban a mezőgazdaságot érintették, 83