Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

mogatását, a nemzetiségi törvényhozók nem szavazhattak Němec Bohumil egyetemi tanárra, a Csehszlovák Nemzeti Tanács elnökére. Ennek ellenére a helyzet kulcsa mégis a szlovák néppárt kezében volt s a szlovák néppárt inkább a szocialista jelölt mellé állt. Němec kénytelen volt visszalépni s Benešt óriási többséggel választották meg. A katolikus pártok azért támogatták Benešt, mert éppen akkor vezette sikerre a Vatikánnal a régebben kötött modus vivendi végrehajtását célzó tárgyalásokat, a kommunisták azért, mert kezdeményezője volt a csehszlovák-szovjetorosz szövetségnek. A magyarság politikájában is jelentős mozzanat volt az elnökválasztás. Beneš ugyanis előzően fogadta a magyarság képviselőit, Szüllő, Jaross és Esterházy képviselőket, s meghallgatta panaszaikat és követeléseiket. Azokat teljesíthetőknek és orvoslandóknak minősítette. A magyar törvényhozók a demokrácia nagyobb biztosítékát látták Beneš jelöltségében, ezért elsőízben tértek el attól a tradíciótól, hogy az elnökválasztásnál üres szavazólapokat dobjanak az urnába s Benešre szuvaztak. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a bizalom előlegezése az államfőnek és nem a kormánynak szól. E taktika kezdeményezője a keresztényszocialista párt vezérlete volt. E légkört a magyar nemzeti párt arra használta föl, hogy a nyilvánosság előtt) 1936 január 10-én kiáltvány alakjában fölajánlotta az egységes magyar párt megalapozását. Az »Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt«, eszméje 1936 június 21-én testet is öltött s azóta a magyarság erejét többé nem belső versengések, hanem egységes politikai szervezet kialakítására, a céltudatos szervezett politikai, gazdasági, szociális és kulturális élet megalapozására fordította. A két párt egységébe a magyar nemzeti munkáspárt is beolvadt s az Egyesült Párt nemcsak eddigi táborát egyesítette a fehér-zöld pártzászló alatt, hanem különösen a munkásság körében is új híveket szerzett. A párt elnöke Jaross Andor, ügyvezető-elnöke Esterházy János, a parlamenti klub elnöke Szüllő Géza dr. A párt erősödése — mint azt a kassai, nyitrai, vágsellyei és losonci községi választáson való 20—60 százalékos előretörése mutatta — elemi erejű. Az új elnök és Hodža kormánya a nemzetiségi kérdést állította a legsürgősebb teendők közé, de a második devalváció, a gabonaárak kérdése és főleg a nagyszabású véderőtörvények egész sora foglalták le a kormány érdeklődését, a külpolitikában pedig a Saarvidék visszacsatolása, a csehszlovák-szovjetorosz katonai szerződés, a locarnói szerződést német részről hatályon kívül helyező rajnavidéki katonai megszállás, az abesszin háborúval kapcsolatos megtorlások feszültsége, a spanyol feszültség és végül az osztrák csatlakozás. A kormány csak egy évvel az ügyek átvétele után, 1937 február 18-án tette meg az első lépést a nemzetiségi kérdésben. E napon kormánynyilatkozatot adott ki, amely a nemzetiségi kérdést úgy vélte megoldhatni, hogy a kormány ünnepélyesen megígérte az alkotmányban ígért aránylagos részesedés gyakorlati érvényesítését