Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

úgy az állami alkalmazásban, mint a segélyezésben, valamint a közszállításokban. De az aránylagos részesedést illetően utána egy év alatt magyar viszonylatban semmi javulás nem mutatkozott. Az úgynevezett »tollvonás« sem következett be, amely a rendeletnek megvalósítható jogok nyújtásában állott volna. Ilyen jog illette volna meg például a nyelvtörvény alapján a magyarságot, hogy a postánál és a vasútnál a magyar nyelv és a magyar községnév is használható minden olyan, legalább 20 százalékos magyar lakossággal bíró községben, amely egy legalább 20 százalékig magyarjellegű bírósági járásban fekszik. Ezt a jogot élvezik a németek és a lengyelek, ellenben a magyarokra vonatkozólag 1938 március 21-én csak olyan tartalmú rendelet jelent meg, amely az 50 százaléknál magyarabb járások 50 százaléknál magyarabb községei számára ismeri el ezt a jogot. A magyarság természetes kiábrándulással fogadta a »február 18-i« politika ilyen sovány eredményét. Néhány nappal később a német aktivista pártok is belátták, hogy a kormánytámogatással kapcsolatos 11 és fél éves aktivista politika kísérlete sikertelenül végződik s a német gazdapárt, a keresztényszocialista párt ellenzékbe vonult és belépett Hevlein szudétanémet pártjába. A kormánytöbbség németek nélkül maradt s így anélkül, hogy akarta volna, ismét nemzeti koalícióvá alakult át. A történelem furcsák játéka az, hogy az új nemzeti kormánytöbbség legégetőbb feladata éppen a nemzetiségi kérdés sürgős megoldása, az a föladat, amit a 11 és fél évig tartó német aktivista kísérlet ideje alatt a csehszlovák német vegyes kormánytöbbség nem tudott megoldani. Ma, Csehszlovákia fönnállásának huszadik, jubileumi évében a nemzetiségi kérdés a csehszlovák állam legégetőbb problémája. A szudétanémet párt a német lakosság 90 százalékát egyesítette táborában s most a magyarokkal és szlovákokkal együtt a legnagyobb nyomatékkal követeli a nemzeti állam eszméjének egy svájci mintájú nemzetiségi állam eszméjével való fölváltását, a köztársaság mindegyik népe számára a teljes nemzetiségi önkormányzatot. A kormányzat húsz esztendőn át tagadó álláspontot foglalt el e kérdéssel szemben, de most már a francia és angol kormány hivatalosan is elismerte a nemzetiségi követelések jórészének jogosságát s barátságos szellemű demarsot intéztek Prágához, hogy »az engedékenység legvégső határáig menjenek el a nemzetiségek észszerű követeléseinek teljesítésénél«. Ennek az angol és francia fölfogásnak megfelelően a kormány bejelentette, hogy úgynevezett »nemzetiségi statútumot« alkot meg, amely a nemzetiségek valamennyi eddigi jogát és az ahhoz szükséges kiegészítéseket fogja tartalmazni. Ausztria bekebelezése óta Németország is nyomatékosan sürgeti a szudétanémet kérdés megoldását s e kívánság súlyos feszültséget támaszt Közép-Európában, úgyhogy csöppet sem túlzás az, ha azt mondjuk, hogy a csehszlovákiai nemzetiségek kérdése ma Európa legégetőbb kérdése s ennek helyes és igazságos megoldásától függ nemcsak Csehszlovákia, hanem egész Európa fejlődése is. Darvas János.