Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

szavazat kellett, egy magyar mandátumhoz 27.697, azaz 7944-gyel, kereken negyven százalékkal több! Az egyéni elbírálásra és a hivatal diszkrecionáls jogának gyakorlására a legtöbb módot és alkalmat a földhivatal kapott. A földhivatal másfél évtizedig nem tartozott egyetlen minisztérium kötelékébe sem, hanem fölszámolásáig a minisztériumokkal egyenrangú központi hivatal volt. Míg a minisztériumok évente a nemzetgyűlés ellenőrzése alatt voltak, a földhivatal, bár többmilliárdos vagyont kezelt, a fölszámolásig mentes volt az évenkénti elszámolástól. De ettől eltekintve már a kezdetkor tisztában lehetett a magyarság a földreform gazdasági és nemzeti jelentőségével, bár a törvényt csak szociális szempontokkal indokolták. Mivel a földosztás elsősorban a legionistáknak biztosította a földosztás kedvezményeit s mivel a legionáriusok csaknem száz százalékban csehek és szlovákok voltak, rögtön látható volt, hogy a tervezett telepítés milyen nemzetiségi színezetet nyer. Különben a földreformot végrehajtó földhivatal elnöke, Viškovszky maga sem tagadta, hogy a birtoklefoglalás a csehszlovák elem földvagyonállagát kívánja gyarapítani, mert a törvényt azzal indokolta, hogy »megtorlása és jóvátétele a fehérhegyi csata után elkövetett vagyonelkobozásoknak«. Peroutka cseh történetíró is bevallja, hogy voltaképpen »az uralkodó koalíció nem akarta, ihogy határmenti erdők német és magyar földbirtokosok kezén maradjanak, akiknek lojalitása felől nem voltak meggyőződve«. A földreformot 1920-tól kezdték végrehajtani s mint később bebizonyosodott, a lefoglalt magyar nemzeti földvagyonnak legalábbis a négyötöd részét csehszlovák nemzetiségűek kezére juttatta, ráadásul féláron. Ez volt a magyar nemzeti vagyon legérzékenyebb vesztesége Csehszlovákiában s a magyarság későbbi politikai harcának egyik legfontosabb célja ép e nagy veszteségek jóvátétele volt. Hasonlóan érzékenyen sújtó forradalmi újítás volt az iskolarendszer nacionalizálása. A legnagyobb csapás volt e tekintetben a lévai, rozsnyói és ungvári gimnázium megszüntetése. Hogy ezt mily következetességgel hajtották végre, ennek jellemzésére elég fölhozni azt a személyügyi kuriózumot, hogy sem az iskolaügyi minisztériumban, sem a két országos hivatal tanügyi osztályában, sem az összes járási tanfelügyelőségeknél nem volt soha és kétévtized elmultával sincs egyetlenegy magyar sem, egyetlenegy magyar állami középiskolának az élén nem volt és nincs magyar igazgató, s az egyetlen magyar egyetemi tanszékben sem ült magyar tudós, illetve most be sincs ez töltve. A magyar elemi, polgári, reálgimnáziumi, tanítóképzői, felsőkereskedelmi és felsőipari iskolákban működő tanárok egy része nem magyar s a magyar tanerők egy része viszont szlovák és ruszin iskolákhoz kapott beosztást s ezt a rendszert elvként tartják fenn máig. A forradalmi nemzetgyűlés uralmának hónapjai ^ alatt ^ ezek szerint a magyar kisebbség nem gyakorolhatta a törvényhozási és önkormányzati jogait, nem volt politikai képviselete, csak passzív