Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

elviselöje volt a róla, nélküle hozott intézkedéseknek. Politikmi szervezetünk nem volt, nem voltak néptől választott szószólóink. A teljes szervezetlenség hónapjait éltük. A statárium hónapjai alatt a közvéleménynek csak a belföldi sajtó adott kifejezést, az is jó ideig előzetes cenzura mellett. A magyarországi lapok ki voltak tiltva. A polgárok megbízhatóságára a »Propagačná Kancelária« ügyelt s a gyanúsokat legalábbis vizsgálati fogságba küldte. A volt magyar politikusok mozgási szabadságát korlátozta az, hogy a gyanúsak csak külön engedéllyel utazhattak el tartózkodási helyükről más helyre. Például Petrogalli Oszkár az 1920 december 17-i ótátrafüredi pártközi értekezleten, bár ő lett volna az előadó, csak írásban elküldött emlékiratával vehetett részt, hasonló eset volt, mikor a magyar pártok közös vezérlő bizottságának 1921 február 14-i ülésén Szilassy Béla dr., későbbi szenátor, nem jelenhetett meg, mert a nyitrai zsupán az ülés idejére kitiltotta a vármegye területéről. Ilyen volt a kisebbségi sors kezdete. Ilyen körülmények közt tartották meg az 1919 augusztus 21-i szlovákiai félhivatalos népszámlálást, amely összesen 692.831 magyar lakost mutatott ki Szlovákiában, 208.961 fővel kevesebbet, mint 1910-ben. A kényszerű politikai tétlenség idején fölmerült a gondolat, hogy a magyarság a teljes politikai passzivitás taktikáját válassza. A passzív rezisztencia régi magyar módszere azonban eleve kudarcra lett volna kárhoztatva, mert csak akkor számíthatott volna kilátásra, ha a nemzet egésze fegyelmezetten betartja s nincsenek ellene »sztrájktörők«. Ilyenek pedig voltak. Itt volt a magyar emigráció, amely részben közvetlenül Magyarországról, részben Bécsen át beszivárgott Csehszlovákia területére. Egy bukott marxista forradalom üldözött vezérlete és újságíró garnitúrája nyert itt menedékhelyet és szabad teret tanainak hirdetésére. Az emigráns sajtó teljes szabadsággal folytathatta bosszúálló szellemi hadjáratát Magyarország ellen. A Magyarországról elmenekült osztályharc-apostolok a csehszlovákiai magyar nép életterére helyezték át működésüket. A csehszlovák politikai rendszer ekkor csaknem azonos volt a szociáldemokrácia egyeduralmával s így a magyar internacionalisták gyorsan itthon találták magukat. A »feudalizmus« elleni harc jelszavával osztályharcot folytattak az itteni magyar birtokos osztály és általában a polgári rétegek ellen s az osztályok egymás ellen úszításával egységes politikai védekezésre sokáig képtelenné tették a magyar kisebbséget. A csehszlovák nacionalista politika — két veszekedő közt az örvendező harmadik — csak örvendett annak, hogy a magyar nép belső osztályharccal küszködik s így egész máig nemcsak a csehszlovák marxisták de a legszélsőségesebb csehlovák nacionalisták is szívesen látják a marxismus, sőt a kommunizmus hirdetőit a magyarok között. Az emigráns magyar marxisták és itteni elvtársaik csak a nemzetközi szocializmusba lovalták magukat s nem vették észre s nem akarták észrevenni csehszlovák elvtársaik magyarellenes nacionalizmusát. Az országhatárokért folytatott véres harcot voltaképpen cseh-