Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938

III. A politika - Darvas János: Politikai életünk húsz éve

zártság leverő tudata. A forradalmi nemzetgyűlésben, amely 1918 november 14-től 1920 április 15-éig működött s az alkotmányt és a legfontosabb alaptörvényeket hozta, kizárólag csehek és szlovákok voltak. A németek, magyarok, ruszinok nem. A németek követeltek maguknak képviseletet, de elutasították őket. És így a másodrendű polgárok alacsonyabbrendűségének érzetével kísérték a magyarajkú polgárok a forradalmi nemzetgyűlés forradalmi újításokat jelentő törvényhozását egész föloszlatása napjáig. E törvények közt volt a szociális biztosítási törvények, a munkanélküliség elleni kőtelező biztosítás és annak állami segélyezése, az állami hivatalnokok és alkalmazottak átvételének törvénye, a bankólebélyegzési törvény, amely Szlovákiában 55 százalékos vagyonlevonást jelentett, de amelynek végrehajtásánál Kárpátalja még súlyosabb veszteséget szenvedett, mert ott a papírpénzt 10 : 1 arányban váltották be, a földreformtörvény, amely a 250 hektár fölötti birtokokat lefoglalta földosztás céljaira, a pozsonyi egyetem és a középiskolák nacionalizálása, a vagyondézsma, amely 1—30 százalékos vagyonleadást rendelt el, a háborús vagyonnövekedésre kiszabott érzékeny adó, a szövetkezetek csehszlovák irányítás alá való központosítása, a nyelvtörvény, a választási törvény. Ezek az újítások — a nyelvtörvényt kivéve — mind általános jellegűek, szociális, vagy gazdasági indokolással bírók, nemzetiségi különbség nélkül mindenkire vonatkoznak, alakilag tehát nem vádolhatók nemzetiségi elfogultsággal. De ^a végrehajtásuk során tág tér nyílt az egyéni elbírálásra és gyakorlatilag szinte korlátozatlan diszkrecionális jogokat nyújtottak a végrehajtó szerveknek. így a hadikölcsön lebélyegzésénél súlyos egyenlőtlenség mutatkozott. Bizonyos közületektől az állam magasabb árfolyamon váltott be hadikölcsönkötvényeket, ezek milliókat nyertek, az egyes emberek alig néhány százalékot kaptak. Hadikölcsönkötvény éppen a németek, magyarok kezében volt a legtöbb, — a csehek a háború alatt is tartózkodtak a hadikölcsönpapiroktól — s így a beváltás hátrányai elsősorban ezt a két kisebbségi nemzetet érintették. Hasonlóan fájdalmas volt a magyar postatakarékbetétek beváltatlansága is. Az osztrák postatakarékkal gyorsan rendezték a kölcsönös követeléseket, a magyar postatakarékbetétek vagyongyarapodási adóját meg kellett fizetni, de a követelést nem lehetett adófejében az államra átengedményezni. 1927-ben valorizálták a követeléseket, még mindig nem fizették ki. Itt is a kárpáti országrészek polgárai szenvedtek hátrányt. Még a választókerületek beosztásában is mutatkozott nemzetiségi mellékizy mert míg a magyarjellegü érsekújvári kerületben 1920-ban az egy mandátumra 27.652 szavazat, a kassaiban 27,743 szavazat kellett, addig az ország valamennyi többi 19 választókerületében 24 ezren aluli volt a választási szám: például Liptószentmiklóson 17.679, Eperjesen 18.022, TurócszentmártenBim 19.182 Nagyszombatban 21.892, Besztercebányán 21.992. Másszóval míg egy szlovák mandátumhoz 1920-ban átlagban 19.753